8.fejezet - Ne tedd!

Sziasztok!! Itt is a következő rész!! Megint csak reméljük, hogy tetszeni fog Nektek!

Meg szeretnénk köszönni a sok pipát, a kommenteket, a 10 rendszeres olvasót, és a 2087 oldal megjelenítést!!! Hihetetlen, el sem hisszük, mennyiszer vettétek a fáradtságot, hogy rákattintsatok az oldalunkra, és szántatok pár percet, hogy elolvassátok Barátnőm írásait!! Hihetetlenek vagytok, nem tudjuk elégszer hangoztatni, hogy KÖSZÖNJÜK! 

:.Amy.:

Szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán, láttam rajta, hogy többször is bele akart kezdeni mondandójába, de nem tette, helyette csak kapálózott ide-oda, nem tudtam, melyikünk néz ki idiótábban: én, az összevert arcommal, ahogy kuporgok a fürdő padlóján, vagy ő, ahogy reménytelenül kapálózik az ajtóban ácsorogva. Szememből még mindig megállíthatatlanul törtek elő könnyeim, testemet hangtalan zokogás rázta. Ahogy továbbra is csak állt ott engem bámulva, megrázta fejét, majd két hatalmas lépéssel átszelte a fürdőszobát, hogy átölelve felhúzzon a földről. Felemelte fejem, majd kézen fogva a konyhába húzott, ahol még mindig egy szó nélkül leültetett az asztal mellett díszelgő mahagóni székre. Összekuporodva figyeltem, amint a mélyhűtőben turkál, percekkel később kihúzott egy széket és leült elém. Óvatos mozdulatokkal szorította még mindig sajgó arcomhoz a tasakban lévő jeget. Egy ideig csak némán figyelte arcomon végigcsorgó könnyeim, majd még szabad kezével felemelte fejem, hogy bele tudjak nézni abba a jégkék szempárba, melyben ezer ki nem mondott kérdés csillogott.

-Ugye nem Harry tette?! - Egy másodpercre mindketten megfagytunk: én azért, mert nem tudtam feldolgozni az előbbi kérdést, ő pedig csak reménykedve, szinte könyörgő szemmel bámult rám. Szememből csak még gyorsabban záporoztak a könnyek, mire az ő kezéből kicsúszott a tasak és égtelen dühvel pattant fel ültéből, az eddig alatta lévő szék most hatalmasat csattant az eddig néma csendbe burkolózott konyha padlóján. Előkapta a zsebében lapuló telefont és pötyögni kezdett; tudtam, hogy meg kell állítanom, ha Harry-vel ok nélkül kezd el kiabálni, az senkinek sem tesz jót, ráadásul megtudja, hogy mi történt, amit meg végképp nem szerettem volna, tudtam, barátom azonnal szakítana velem, csak azért , hogy engem megóvjon. Minden, még megmaradt lelki erőmet összeszedve kaptam el karját és szorítottam meg olyan erősen amilyen erősen csak tudtam, de még az is csak annyira volt elég, hogy rám pislantson.

- Ne tedd ED! Nem ő volt! Nem... ő... volt... - Szorítottam görcsösen karjátn mire ő egy sóhajjal lerogyott a másik oldalamon lévő székre. Megkönnyebbülten túrt bele vörös tincseibe, majd lehajolt az elejtett tasakért és ismét arcomhoz tartotta.

- Most már ne sírj, jó?! Megoldjuk, bármi is történt! Ne aggódj, nem szólok Harry-nek-Törölte le az arcomon ragadt könnycseppet. Hálásan bólintottam - Van még más sebed is? - Vonta össze szemöldökét rosszallón. 

- Meg tudnád nézni a fejem? Azt hiszem, nincs egy foltban hajam - Húztam el számat de Ed csak nevetett; szerettem őt, mindig meg tudott mosolyogtatni. A jeget ledobta az asztalra és összeborzolta szőkés tincseimet. 

Csak egy kisebb foltot talált ott, ahol megtéptek, úgyhogy végül is akkora baj nem történt , nyugtáztam magamban, hála neki. Úgy döntöttünk, megnézünk egy filmet, hogy meg tudjak nyugodni, bár nekem ehhez elég volt az is, hogy nem vagyok egyedül. Bekapcsoltuk a Hihetetlen Hulk-ot és egy tál pattogatott kukoricával és egy csésze teával letelepedtünk a kanapéra. 

- Miért hitted azt, hogy Harry volt? - Fordultam tétován felé. Hosszú percekig csak némán meredt a tévére, mintha ő sem tudná, miért hitte, de aztán végül felém fordult.

-Tudod... Harry-nek nem tesz jót a sztárság... már nem az a fiú, akivel délutánonként az utcákat róva szórakoztunk, ő már... más... - Hajtotta hátra fejét a kanapé támlájára - Félre ne érts! Ő még mindig a barátom! - Emelte fel kezét védekezőn. Belebámultam a tálamba hitetlenkedve, nem gondoltam volna, hogy ezt hallom tőle. Kíváncsi lettem volna a régi Hazzára, nagyon sokat kellett változnia, ha már a legjobb barátja ilyet mond róla. - Elmondod, mi történt? - Mélyen a szemébe nézve bólintottam, bíztam Ed-ben, annyira barátságos volt és szavahihetőnek tűnt.

- Őrült rajongók... - Nevettem fel keserűen, mire ő csak rosszallóan csóválta fejét.

-Kértél már tanácsot Elenortól, Danielle-től vagy Perrie-től? - Vett ki egy nagy marék pattogatott kukoricát ölemben pihenő tálból. Bután néztem rá, eddig csak Elenorral és Daniellel találkoztam, de velük is  csak futólag, Perrie-t még csak nem is láttam.

- Gondolod segítenének? - Kortyoltam bele teámba, mire ő csak hangosan felnevetett.

-Természetesen! - Felállt előkapott egy tollat papírt és ráfirkantott három számot, majd átnyújtotta nekem. - Én nem Perrie-t hívnám, ő elég furcsa lány... jó arc! Csak kicsit furcsa... - Megköszöntem neki és csendben csevegve néztük tovább a filmet.  Jó volt, de nem kötött le, a felénél már elnyomott az álom. 

A nap erősen tűzött be déli fekvésű szobám ablakán, befurakodva szemhéjam alá. Kitartóan fúrtam fejem férfi illatú párnámba, mire az felnyögött. Ijedtemben majdnem leugrottam az ágyból, szemeim szinte azonnal kipattantak, legnagyobb meglepetésemre Ed-et pillantottam meg, ahogy éppen az igazak álmát alussza. Elmosolyodtam, tincseivel a sárga és a vörös minden színével játszott a korai napsütés. Teletetovált bal karja még mindig fejem alatt pihent. Nem tudtam, hogy került ide és egy kicsit lelkifurdalásom is volt, amiért barátom tudta nélkül más fiúval aludtam egy ágyban, de az előttem fekvő vöröskére nem lehetett haragudni. Lassan kicsusszantam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt, elővigyázatosan kerültem saját tükörképem, úgy battyogtam a zuhanyzóhoz, majd egy kellemes forró zuhany után magamra kaptam egy bő piros pólót és egy fekete rövidnadrágot, úgy indultam a konyhába reggelit készíteni. Sütöttem két hatalmas tál tojást, majd lefőztem egy nagy adag kávét. Végül legyőzött a kíváncsiságom, nappaliban lévő tükörhöz lépve végigpásztáztam arcom, de legnagyobb meglepetésemre csak egy apró lilás pötty maradt szemem alatt. Megkönnyebbülve fújtam ki eddig tüdőmben tartott levegőt, rögtön jobban indult a reggel, már csak el akartam felejteni a tegnapot és mosolyogni. Halkan benyitottam szobámba, ahol Ed még mindig az ágyon összekuporodva szuszogott. Mosolyogva simogattam meg vörös bozontját.

- Ed, kész a reggeli, héé kelj fel! - Lassan, még mindig csukott szemmel elmosolyodott. Hirtelen karjával átölelte derekam és átdobott az ágy másik oldalára. Kuncogva értem földet a puha párnák között, hagyva, hogy hasamba fúrja fejét. 

- Ha továbbra is ilyen tökéletes leszel, elveszlek Hazzától!! Ugye kávé is van? - Húzódott kicsit távolabb tőlem.

- Van... - nevettem még mindig teli torokból, mire ő csak kipattant az ágyból és magával húzva engem indultunk el reggelizni.

7.fejezet - Szép az élet! Vagy mégsem?

Meghoztuk az új rész! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Ha van időd mindenképpen komizz!

Hatalmas mosollyal az arcomon keltem fel és indultam a mai “mozis-vásálós” találkozónkra. A fiúk nélkül elképesztően üres volt a ház, minden pillanatban vártam, hogy Lou előugrik valahonnan egy-két vicces beszólást elejtve, vagy, hogy Zayn előmászik a fürdőből enyhén borostás állát dörzsölgetve egy szál törölközőben, Liam-et a reggeliző asztalnál találom, ahogy ott ül a reggeli újságba temetkezve, Niallt félig kilógva a nasispolcból, de a legjobban Harry hiányzott: az, hogy reggel csókjára ébredjek és az ringasson álomba. Mióta árvaházban élek, nem voltam még úgy igazán egyedül soha, most meg nem tudtam mit kezdeni ennyi szabadidővel, de ma szerencsére nem kellett sok időt abban a fojtogatóan üres lakásban töltenem, hála Kittinek és Cameron-nak. Kellemes szellő összeborzolta szőkésbarna tincseim, melyek most szabadon omlottak vállamra. Hamar a  plázához értem, ahol már ott várt az én két szeleburdi barátom. Odamérve két puszit nyomtam arcukra.

- Mi az a levakarhatatlan vigyor? - Csipkedte meg arcom barátnőm, elindulva a hatalmas bevásárló központ ajtaja felé.

- Nem tudom, egyszerűen jó napom van! Szép az élet! Miért panaszkodnék? - Karoltam át nyakát befelé vonszolva első állomásom felé az ékszerboltba. Mindketten kérdőn néztek rám, fogalmuk sem volt, mit akarok egy ilyen helyen, hisz még a fülemet sem lövettem ki.  Sosem bírtam a test ékszereket, sőt, semmilyen ékszert; mindig is tehernek éreztem, ha rajtam van, de tudtam, hogy barátom imádja a karkötőket és a férfias nyakláncokat.

- Harry-nek akarok venni valamit, meg kell ünnepelni, hogy kiadnak egy új albumot! - Nézegettem az ezüstékszereket. Természetesen én semmit sem találtam, sosem tudtam keresgélni, hisz csak akkor mentem boltba, ha tudtam, mit akarok, semmit sem szerettem elsietni.

- Megtaláltam! - Kiáltott fel Cam 20 perc keresgélés után. Egy szempillantás alatt mellette termettem és tényleg igaza volt, ez teljesen Harrys volt. Az ezüstnyakláncon egy apró papír repülő lógott, megforgattam kezemben az apró ékszert és elmosolyodtam, imádtam, hatalmas puszit nyomva barátom arcára vittem az eladónőhöz a kiszemelt példányt. Busás kis összeget hagyva a boltban indultunk el következő állomásunk felé egy ruhaüzletbe. Kitti a szalagavatójára akart magának egy csinos darabot venni. Hamar talált magának valót: egy gyöngyörű, mell alatt fekete masnival összefogott, halávanyrózsaszín  ruhát, mely mindhármunk tetszését elnyerte. Mindig is szerettem volna szép ruhában táncolni egy helyes fiúval, de persze beteg lettem a szalagavatóm napján, így ez az álom örökké álom maradt számomra.

- Álomszép vagy! - suttogtam barátnőmnek, aki a próba fülke tükrében méregette magát. Cameron is egyetértett, hisz Kittin nem is lehetett volna jobbat elképzelni.

- Te is próbálj fel egyet! - Kiáltott vidáman barátom kezembe nyomva egy fehér darabot, majd betuszkolt a kis kabinba, gondosan behúzva a függönyt. Amikor felvettem, akkor láttam meg, milyen elképesztő ruhát is tett kezembe. Hófehér anyaga földet söpörte, mellbe szűkített, felül kövekkel kirakva, ámuldozva néztem a tökéletesen rám passzoló mesterművet. Kiléptem a fülkéből, két barátom felém fordult, és még percekkel később is leesett állal bámultak rám.

- Milyen ? - Fordultam körbe.

- Meg kell venned! Tökéletes! - Sípítozott barátnőm.

Pár órával később elégedetten távoztunk kezünkben két-két hatalmas szatyorral. Ritkán jöttünk vásárolni, de akkor túlzásokba voltunk hajlamosak esni. Következő állomásnak a mozit választottuk, barátom tudta, mit akar, meg is vette nekünk a jegyet a ”Listen to your heart“-ra. Legalább két csomag zsepit elhasználtunk, mire vége lett, miután kimentünk a fényre nevetésbe törtünk ki: mindhármunk szeme vörös volt és duzzadt. Mivel az ebédet is kihagytuk, már elképesztően éhesek voltunk, így a McDonald's mellett döntöttünk. Miután megvacsoráztunk, megköszönve ezt a csodálatos napot útnak indultam, ha nem akartam lekésni a buszt és még egy órát itt ácsorogni. Puszit nyomtam barátnőm arcára, majd megöleltem, mikor Cameron megkapta a jól megérdemelt arcra pusziját, belecsípett a fenekembe.

- Aztán mindent elmesélni!- Mosolygott, majd szorosan megölelt. Vigyorogva ráztam meg fejem és indultam buszomhoz. Kellemesen simogatta arcomat az esti levegő. Sosem értettem, miért nem lehet közelebb rakni a Plázához a buszmegállót, de valahogy most nem bántam meg ezt a kis sétát. El tudtam gondolkozni az elmúlt hetek történésein. Furcsa, hogy mennyire megváltozott az életem ilyen kevés idő alatt. Ugrándozni tudtam volna örömömben: minden annyira csodálatos volt, mint még soha. Egy sötét kis utcán keresztül már csak pár percem volt, így felgyorsítottam lépteim, ám ekkor egy hatalmas rántást éreztem hajamon; elnyomva egy fájdalmas sikolyt zuhantam a földre. Nem értettem, mi történik szemembe könnyek gyűltek, fájdalomtól eltorzult arccal próbáltam hátranézni, de még mindig sajgott az egész koponyám, ami meggátolt az értelmes mondatom összerakásában. Pár másodperccel később annyira össze tudtam szedni magam, hogy hátranézzek. Két 15 éves lány állt mögöttem olyan gyűlölettel a szemükben, melyet még a félhomályba borult utcán is tökéletesen láttam. A fekete hajú lány tett egy tétova lépést felém, mire én azonnal talpra szökkentem.

- Azt hiszed, elveheted tőlem az én Harry macim? Te K*rva! - Lefagytam, nem is értettem először, mi történik, hirtelen jött fájdalom zökkentett ki döbbenetemből. Kezdetben nem éreztem semmit, de ahogy teltek a másodpercek, szemem őrülten sajogni kezdett, majd a fájdalom tovább terjedt az egész arcomra. Dühösen néztem a két kis fruskára, ahogy ott álltak pökhendi módon keresztbe font karokkal. Ökölbe szorult a kezem.

- És erről a te "Harry macid" is tud ? - Fontam össze kezem mellkasom előtt nyugalmat erőltetve vadul remegő végtagjaimra. A lány dühében nekem rontott, de mielőtt ismét megüthetett volna, egy férfi termett előttem. Valamit beszélt a két lánynak, akik fülüket-farkukat behúzva menekültek az én izmos, bőrdzsekis maffiozó kinézetű férfi nevelőm, Peter tanár úr elöl. Mindennek ellenére megmosolyogtatott a viszontlátás.

- Minden rendben? - Ölelt meg gyengéden, mire én minden erőmmel magamhoz szorítottam.-Hazavigyelek?- kérdezte kedvesen. Biztos voltam benne, hogy a buszom már elment és most semmi sem hiányzott jobban, mint a mellette érzett biztonság. Beültem kocsijába és elmondtam a címet; sosem volt az a csevegő típus és most nem is akartam senkivel beszélgetni, meg kellett emésztenem a történteket. Sírni akartam, de nem tudtam, fejemben ezernyi gondolat kavargott. A tanár úr még egyszer megkérdezte, jól vagyok-e, mielőtt kiszálltam az autóból, de nekem csak egy bólintásra telt. Berohantam a lakásba, gondosan bezárva az ajtót ledobtam táskám és egyenesen a fürdőbe mentem. Lemostam az arcom egy jó nagy adag hideg vízzel, lopva a tükörbe pillantottam, de mennyire rossz ötlet volt! Dagadó lila monoklim láttán elfogott a síró görcs. Fájt a szemem, de a gyomromba maró érzés ezerszer rosszabb volt. A fürdőszoba hideg csempéjének dőlve zokogtam. Nem tudtam felfogni hogy létezhetnek ennyire utálatos és borzasztó emberek, miért nem tudnak békén hagyni? Ha minden tökéletes, miért kell tönkremenne?  Szívem elszorult, ahogy újra és újra végigpörgettem magamban az elmúlt óra eseményeit. Még jobban rám tört a zokogás, fejemet kezeimbe hajtva sírtam, nem tudtam, hogy fogom ezt elmondani Harry-nek. Nem lenne szabad tudnia erről.

 - Amy?!

6. fejezet - Ugyan már! Vesd be magad!

Sziasztok! Megjött a következő fejezet!!!! Nagyon-nagyon köszönjük a pipákat, a kommenteket, az 1450 oldalmegjelenítést, valamint a 9 rendszeres olvasót!! Nagyon jól esik, és erőt ad az íráshoz! Olvassátok élvezettel,

puszi: Pati és Zsó xxx

:.Amy.:

Úgy döntöttem, mivel ezen a héten a fiúk nagyon elfoglaltak és ezért nem fognak az One Direction házban aludni, így nekem sem volt dolgom, meglátogathatom Kittit az árvaházból és persze Chrissie nénit is. Harry hosszú csókot nyomott ajkaimra, majd integetve beszállt autójába. Hálás voltam neki, amiért volt ideje elhozni, mert csak két átszállással tudtam volna eljutni ide. Különös érzés kavargott a gyomromban; újra itt lenni, pedig csak két hete mentem el, de máris nagyon-nagyon hiányzott mindenki. Percekig csak álltam a hatalmas fehér épület előtt és kiélveztem minden percét. A korai napsütésben különös árnyékok táncoltak a ház falán, hála a hatalmas lombkoronájú fának, mely előtte díszelgett. Imádtam ezt a fát, gyerek koromban sokszor ültem ki a tövébe és órákon keresztül  olvastam, na meg hallgattam a madarak gyönyörű dalát. Táskám pántját megszorítva indultam felfelé a lépcsőn, egyenesen a két szárnyú ajtó felé. Mosolyogva löktem be az ajtót; belépve rögtön a lépcsőn ott ült Timoti. Amint meglátott, azonnal kiabálva a nyakamba ugrott; nagyon örültem ennek a meleg fogadtatásnak, megszorongattam, majd puszit nyomva a fejére tovább indultam. A konyha felé vettem az irányt, beköszöntem a konyhás néniknek, akik rögtön a legújabb receptjeikkel akartak lebombázni, amit én sikeresen hárítottam. Sajnos Chrissie néni még nem volt bent, így egyenesen barátnőm szobájába trappoltam. Mivel tanulószoba volt, mindenki a maga kis helyén, csendesen bújta a maga könyvét. Bekopogtam és halkan benyitottam, hátha éppen alszik; szokása volt tanuló szobában aludni, nem volt túl szorgalmas típus. A szoba nem változott semmit, mióta kiköltöztem: a falat különféle poszterek borították, az író asztalon hatalmas halmokba gyűltek a különféle könyvek és papírok. Természetesen ágyán ott díszelgett szőrös lila párnája, amit még az életénél is jobban szeretett. Szerencsémre éppen a ruháit rendezgette, amint meglátott, Timohoz hasonlóan a nyakamba ugrott, de akkorát lökött rajtam, hogy a padlón landoltam.

- Úgy hiányoztál! - visította még jobban megszorítva. - Mesélj! mindent! most!- Húzott fel a földről egyenesen a szobájába lökve. Majdnem átestem egy kisebb szennyes halmon, amit ő megszokott mozdulattal a szoba másik sarkába száműzött.

- Te is nagyon hiányoztál már nekem! - Mosolyogtam rá kedvesen, majd letelepedtem az ágy szélére, magamhoz szorítva párnáját. Elém tolta gurulós székét és várakozás teljesen bámulni kezdett.

- Hát... hol is kezdjem...?!- Tettem mutató ujjam számhoz. Kiöntöttem neki a szívem: elmeséltem mind a két hét történését, Harryt és a majdnem csókunk Louis-val, na meg a piálós partit, amit Niall kedvéért rögtönöztem. Természetesen megdorgált, amiért nem hívtam, de egy váll rántással túltette magát rajta. Figyelmesen hallgatta végig az egész sztorit, mire a végéhez értem, már mindketten az ágyon feküdtünk, egymás felé könyökölve.

- Dugtatok már?! - Húzta száját kéjes vigyorra, mire nekem a szavam is elakadt.

- Nem! Jézus! Kitti! - Hápogtam bambán barátnőmre, mióta lett ilyen perverz?

- Ugyan már, hiszen ő egy hatalmas sztár! Nem örülnél neki, ha egy ilyen tapasztalt fiúval veszítenéd el a szüzességed? - Ült fel törökülésbe nevetve. - Biztos nagy van neki! - Karmolt levegőbe vadmacskát imitálva, mire én csak szemem forgattam.

- Mi az, hogy tapasztalt?! De... de hát... ez nem! - Nyomtam fejem párnába tehetetlenül. Nem tudtam, mit mondjak és mi az, hogy tapasztalt? Bele sem merek gondolni, hány lánnyal volt már.

- Ugyan már! Vesd be magad! - szorította össze mellét csücsörítve, mire én nevetésben törtem ki. A fiókjához szaladt és turkálni kezdett.

- Pont ez kell neked - Emelt ki egy elég szemérmetlen darabot, a piros kis tangát, melyet nem takart anyag, csupán csipkék. Amilyen szűknek tűnt, egy csecsemőt sem lehetett volna beletuszkolni. Hozzám dobta egy ehhez hasonló melltartó keretében.

- Minek ez?! - Fogtam értetlenkedve kezembe a bugyit.

- El fogod csábítani! - Pördült meg tengelye körül. Elképedve néztem rá, majd a fehérneműre. Biztos voltam benne, hogy én ezt nem veszem fel, hát még hogy ebben parádézzak Harry előtt! Ki is nevetne...

- Fel sem tudnám tuszkolni magamra! - Rengeteg győzködés után sikerült rávennie, hogy próbáljam fel. Végül igaza volt: belefértem és furcsa mód a tükör előtt pózolva magamnak is megtetszettem. Az ajtó nyikordulására kaptam fel fejem, melyen Cameron dugja be a fejét engem bámulva, mire én fülig pirulva próbáltam elrejteni csupaszon maradt testrészeim. Zavartalanul bejött és leült az ágyra.

- Hűű Amy! Ha nem lennék meleg, komolyan irtóra bejönnél! Dögös ez a fehérnemű!- Bólogat elégedetten, mire én csak magamra kapom ruháim. Évek óta tudtuk, hogy Cameron meleg, én és Kitti voltunk a legjobb barátai, mióta az eszemet tudom együtt játszottunk főzőcskéset na meg ehhez hasonló lányos játékokat. Tíz éves koráig szentül hittem, hogy ő egy lány.

- Köszi Cam!- Borzoltam össze szőke tincseit.

- Kit kell elcsábítani? - Mosolyodott el, de barátom neve hallatán azonnal lefagyott előbbi széles vigyora. Konzultáltunk, még neki is bejött, amit nem csodáltam, hisz annyira angyali arca volt, hogy én magam sem hittem, hogy az enyém. Az egész napot végigbeszéltük, na meg egy találkozót is megdumáltunk a plázába. Meg akartak nézni egy filmet és én is nagyon jó ötlenek tartottam, hogy végre kimozdulok, hisz hetek óta csak a házban kuksolok, bár nem töltöm az időm feleslegesen. Végül rávette,k hogy tartsunk Harryvel egy kis éjszakai partit; mellékeltek nekem egy kotont is, melyet csak rákvörös arccal tudtam elvenni meleg barátomtól. .Chrissie néni is megjött időközben, és felajánlotta, hogy nyugodtan aludjak itt, amit én nagyon szívesen vettem; tarthattunk egy “csajos” estét mi hárman. Leugrottunk a közeli kis pizzázóba, mert nem akartunk kivételesen árvaházi menüt enni. Rengeteget nevettünk és nosztalgiáztunk, hogy mennyiszer átvertük kedves nevelőnőnk. Reggel korán indultam haza, mivel aludni is akartam valamicskét, ami este sajnos nem jött össze.

- Kicsit túl könnyen egymásra találtatok...- Morfondírozott Cam, miközben kikísért. Volt abban valami, amit mondott, hisz minden zökkenő mentesen ment. Aggódtam a mondás miatt: “Könnyen jött, könnyen ment”. Puszit nyomtam arcára, majd intettem, hogy ne aggódjon; próbáltam magamat is meggyőzni ugyanerről, több-kevesebb sikerrel. Magához húzott és átölelt.

- Ha nem a fúkra buknék, akkor te kellenél nekem - nevetett fel azzal a bájos csilingelő nevetésével, amit mindig is úgy imádtam - Ha átvág, megverem! - Engedett el szorításából. Tőle üres fenyegetésnek tűnt a maga 170cm-ével és 65 kilójával. Felnevettem és intettem, majd elindultam a ház felé. Végig úgy éreztem, figyelnek de azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak üldözési mániám van. Ez a kellemetlen érzés nem lett jobb akkor sem, amikor felszálltam a buszra, főleg, hogy egy jól megtermett, elég gyanús férfi is követett. Mire hazaértem, már szinte rohantam. Idegességemben a zárba sem tudtam berakni rendesen a kulcsot. Percekig vacakoltam, mire kattant az ajtó, jelezve, hogy szabad a bejárás. Belül berigliztem, majd ledobtam táskám és én magam is ledőltem kanapéra. Nem volt erőm felkelni, csak engedtem lecsukódni egyre nehezülő szemhéjam, míg végül elnyomott az álom.

5. fejezet - Utálkozók?! Ugyan, kérlek...

Sziasztok!!! Itt is van a következő, immár 5. fejezet. Pati nagyon kitett magáért, nekem nagyon tetszik. Reméljük, a ti tetszéseteket is elnyeri!

Még valamit! Nagyon-nagyon köszönjük a több, mint 1200 látogatót, aki ezalatt a picit több, mint egy hónap alatt időt szántak arra, hogy elolvassák barátnőm írásait, valamint a 8 rendszeres követöt, akik minden új részt figyelemmel követnek! Igazán hálásak vagyunk érte, mégegyszer köszönjük!

Puszi: Pati és Zsó

:.Amy.:

Gyomorideggel ültem le a gép elé, Harry maga felé fordította a kamerát és köszönt a rajongóknak. Beszélgetett egy ideig velük és még pár kérdésre is válaszolt. Nem bírtam sokáig ülve maradni, kellett kezdenem magammal valamit, hogy mit mondjak, azt még azóta sem sikerült kitalálnom. Felhúztam térdeim és úgy lestem barátomat, nem tudtam betelni a látványával: ahogy néha akár csak egy másodpercre is elmosolyodott, én majdnem kiugrottam a bőrömből. Megszokott mozdulattal borzolta össze göndör tincseit, majd eltűrte szeméből, össze dörzsölte kezét majd odavont magához, hogy én is benne legyek a képben.

- Hát, kedves lányok, fiúk, ő az új barátnőm: Amanda!! - Nyomott puszit arcomra jelezve, hogy komolyan gondolja. Én szégyenlősen integettem a kamerába, mire vagy 500 válasz érkezett. Sokan gratuláltak Harrynek és sok szerencsét kívántak nekünk, voltak akik dícsértek minket és sajnos olyanok is, akik már le is írták a kapcsolatunkat. Nem érdekeletek az utálkozók, de azért fájt, hogy így beszélnek rólam úgy, hogy nem is ismernek. Órákon át ültünk, bohóckodtunk, válaszolgattunk a kérdésekre. Este átjött Elenor Louisért, mert együtt mentek mozizni. Nagyon kedves lánynak tűnt, rögtön úgy kezelt, mintha legjobb barátnők lennénk. Nagy puszit nyomva az arcomra útnak indultak. A ház küszöbéről integettem nekik, majd visszamentem; furcsán kietlennek tűnt a ház a mindig vicces Louis nélkül. Niall a kanapén ült és váltogatta a csatornákat; láttam rajta, hogy morcos, amolyan “jobb ha nem jössz a közelembe”. Zayn viharzott ki a szobájából és felkapva bőrkabátját már kint is volt az ajtón. Hát itt mindenki eltűnik?! Végül is szombat van, nem csodálom, hogy ki akarnak kapcsolódni.  Ahogy bámultam a kanapén gubbasztó Niall-t, egyre inkább úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele. Lassan a kanapéhoz sétálva letelepedtem mellé.

- Baj van? - Kérdeztem megsimogatva vállát, de ő csak az asztalon heverő levélre mutatott. Felkaptam és kihúztam a boríték tartalmát, egy levél volt benne.

"Kedves Niall Horen

Imádom a One directiont és minden számotok egyszerűen szuper! De tudod, hogy lehetne még jobb? Ha te nem lennél benne! Egyszerűen nem illesz bele a bandába: nincsen hangod és a kinézetedről ne is beszéljün. Ilyen fejjel örülj, ha nem ijednek meg tőled az utcán az emberek.  A fiúk is csak azért engedik, hogy a bandában maradj mert sajnálnak téged. Multkor is elbőgted magad a koncerten, mi vagy te, egy kislány? Totál idegesítő....

Egy kiherélt kakasnak is jobb hangja van a tiédnél és jobban jársz, ha nem égeted magad tovább azzal, hogy úgy próbálsz viselkedni, mint egy sztár. Nézz magadra! Minden képedet agyon kell retusálni! Pedig jobb lenne, ha egyszerűen eltüntetnének.....

Ezzel csak neked akarok jót! Remélem megfogadod a tanácsom!

                                                                                                          Xoxo: Egy igazmondó

           U.I.: Üzenem a fiúknak ,hogy nagyon szeretem őket!"

 Ahogy  olvastam, egyre idegesebb lettem; a végét már alig tudtam befejezni. Éreztem, hogy minden vér az arcomba tódul és a kezem fájdalamsan ökölbe szorul a lapon. Szorosan tartva a levelet indultam el Zayn szobája felé.

:.Niall.:

Megszoktam, hogy én vagyok a leginkább kedvelt a bandából és azért fájt ez a level, mert úgy éreztem, igaz. Olyan ürességet éreztem, mint még soha, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy kilépek a fiúk tiltakozása ellenére. Mikor elkezdtük nem hittem volna, hogy így ki leszek nézve. Sokszor írtak fájó dolgokat Twitteren, de hogy a saját házamban is - ahová pihenni jönnék - ez fogad, sok volt ez nekem.  Ahogy Amy olvasta a levelet,  az arca kifejezéstelen maradt. Talán ő is igazat adott a lányak, aki ezt írta...... Szemem könnyek szúrták, úgy éreztem, nem tudom visszatartani, nem értettem miért kell az embereknek ilyeneket írniuk nekem; a fiúk sokszor hajtogatták, hogy ne foglakozzak az ilyenekkel, de kire hallgassak, ha nem a "rajongókra"? Amy-re sandítottam, aki görcsösen gyűrögette a lap szélét, még a Tv fényében is láttam, hogy az arca pár árnyalattal vörösöbb let, mint egy robbanásra kész bomba, de csak felállt és elindult a folyosó felé. Nem tudtam mire vélni reakcióját, ezért csak hosszan bámultam utána. Pár perc múlva ismét előttem állt egy halvány mosolyal az arcán. Kezében tartva a levelet és egy üveget, amit nem értettem. Karon ragadva rohantunk,  mármint ő futott, én meg botladoztam mögötte fel a tetőre. Fent nekilökött a tető szélének és lecsavarta az üveg kupakját, ekkor tudtam csak kivenni a Jack Daniel's feliratot. Nagyokat kortyolt, majd felém nyújtotta, de én csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem kérek. Nem sokat számított, kérek- e vagy nem, mivel kezembe nyomva ösztönzött az ivásra.

- Most kipróbálod az Amanda féle depikezelést! - Nevetett felém mutatva a levelet. Tudod mit, miért ne?! Hosszakat kortyoltam az erős italból, mely végig marta torkom.  Amy elégedten bólintott, majd megfogta a papírt és egy öngyújtót előhúzva zsebéből kihajolt a tető szélére és meggyújtotta.

- Hülye picsaaaaaaaaa!! - Ordította torka szakadtából, mire én könnyek között felnevettem. - Mit tudsz te? Te luvnya! - Mintha magától Londontól kérdezte volna. Elengedte a már majdnem teljesen elégett papírt majd engem is odahúzott magához újabb kortyokat húzva le italából - Te jössz, Horan Bátyó! - Vert hátba, amitől én csak még jobban nevettem.

- Igenis érek annyit, mint bárki más! – Üvöltöttem, ahogy torkomon kifért. Addig álltunk a tető szélén, amíg ki nem adtam magamból mindent. Üvöltöttünk, sírtunk és nevettünk; nagyon megkedveltem ezt a szeleburdi lánykát. A végén a torkom már alig bírta, jobban kifáradtam, mint egy-egy koncert után.Végül már csak a csillagokat bámultuk totál részegen fetrengve a tetőn.

- Honnan volt a pia?- Kérdeztem leküzve hányingerem.

- Zayn-é, ő tipikusan az a fajta, aki mindig tart magánál egy üveget- Nevetett fel.

- Zárt körü a parti? - Hallottunk egy hangot a hátunk mogul, mire Harry-t és Liam-et pillantottam meg egy-egy üveggel a kezükben. Felpattantam és barátom nyakába vetettem magma, halkan  fülébe súgtam:

- Annyira jó csajt találtál magadnak, ha nem vigyázol, még lecsapom a kezdről! - Nevettem majd rákacsintva elvettem az übeg Jim Bim-et. A fiúkkal még beszélgettünk és elhíreszteltem nekik, hogy új pszihológusunk van, aki igazán megérdemel egy jó nagy adag fizetésemelést.

:.Amy.:

Nagyon örültem, hogy tudtam segíteni Niall-ön; nem tudom, mit csináltam volna, ha nem találom meg Zayn-nél azt az üveg Jack Daniel's-t, de hát én egy nagyon szerencsés kislány vagyok, tudom jól. A fiúkkal a kertben folytattuk tovább a built; Liam felhíta Andy-t és még pár barátját, Harry is hívta Ed-et, azt mondta, már meg akar ismerni, én, mint aranyos, kedves és nagyon részeg lány felhívtam pár barátnőmet, hogy dobják fel Niall kedvét. A buli többi részére nem nagyon emlékszem, csak képek maradtak meg, ahogy Ed gitározik és egy sörös üveggel a kezében énekel a kanapén. Niall, ahogy egyszerre mind a két barátnőmet fűzi – úgy gondoltam, erre az estére megérdemel ennyit - Liam halk szidásai, hogy tönkretesszük a bútorokat.  Ahogy vihogva énekeljük a fiúk dalait. Harry és én, ahogy már szinte egy emberként állunk az egyik eldugodt sarokban.  A forró érintések, csókok az ajkamon és az a kellemes borzongás a gerincem mentén.

Ahogy ránk talált a reggel, együtt Harry, Liam, Andy, Ed na meg az ideiglenes barátnője, Candy és én ott feküdtünk kicsit másnaposan, kicsit még részegen a trambulinon hálózsákokba csavarva életem legszebb estéje után.

Új blog!!

Indítottam egy új blogot, és ha van kedvetek, nézzetek be:

Még mindig az egyetlen

Puszi: Zsó xxx

4. fejezet - Az én boldogító "Igen"-em

Sziasztok! Itt van egy újabb fejezet, reméljük, mindenkinek elnyeri tetszését!!! Jó olvasást, aztán, ha időtök engedi, megereszthettek pár kommentet is.... :)

Puszi: Pati és Zsó 

:.Amy.:

Harry-vel csak hajnalban búcsúztunk el egymástól, onnan még vagy egy órán keresztül nem tudtam elaludni, úgy zakatolt a szívem. Benne véltem felfedezni a tökéletes partnert: kedves volt és odaadó, mellette úgy éreztem, nem haladhatunk elég gyorsan. Kacér volt, de nem kényszerített semmire, amit ne akartam volna és ez mindennél jobban tetszett benne.

Reggel szokásomhoz híven 8 órakor már felkeltem. Nem éreztem magam fáradtnak, újdonsült barátom gondolata mindig feldobott. A fiúknak hűlt helye volt a lakásban, egyedül Liam ült egy tál müzlivel a konyha asztalnál. Jó reggelt kívántam neki, mire ő csak kedvesen bólintott. A hűtőben csak pár tál beazonosíthatatlan étel volt, meg egy doboz tej. Én is a müzli mellett döntöttem, miután elővettem egy kanalat ,helyet foglaltam Liam mellett.

-Le kéne menni a boltba venni valami ehetőt- jegyeztem meg neki.

- Lekísérlek, ha gondolod, ma úgyis csak 1 órakor megyünk el, a fiúk meg úgysem kelnek fel 11 előtt- Emelte elgondolkodva szájához villáját.

-Az nagyon jó lenne - Bólintottam - Te komolyan villával eszed a müzlit?! Van ám kanál is elmosva- Értetlenkedtem és már álltam volna fel, hogy hozzak neki egyet, mire mosolyogva visszahúzott.

- Nem igazán szeretem a kanalakat - Vont vállat.

- Értem... Egyszer meg kell tanítanod a müzli villával evésének művészetét! - Emeletem magasba kanalam, mire ő csak nevetett.

Liammel egy élmény volt vásárolni. A közeli közért mellett döntöttünk, mert egyikünknek sem volt kedve kocsikázni. Úgy gondoltam, megpróbálok valami egészségeset is beléjük tuszkolni, elvégre ilyen fiatal fiúknak nem szabad csak azt a sok gyorséttermi szemetet ennie. Vettünk narancsot, almát, salátát és mivel új információim szerint Louis szereti a répát, vettem párat.

- Mit szólnál hozzá, ha ebédre brassóit csinálnék borsóval?

-Jó ötlet! De akkor vegyünk ilyet, amiben bébi répa is van! - Hajolt a hűtőbe, hogy elérje kiszemeltjét. Reggelire valót is vettünk bőven, hogy a fiúk ne éhezzenek, ha felkelnek.

Nevetgélve sétáltunk egész hazáig, Liam egy igazi úriember volt,  nagyon jól éreztem magam a társaságában. A házba érve Zayn-t pillantottam meg, ahogy egy szál alsógatyában ácsorog a hűtő előtt.

-Zayn! Legyél tekintettel Amy-re is! - Kiáltott fel mellettem álló fiú.

-Ugyan már, úgysem fog ennél szebbet látni! - Mutatott végig kidolgozott testén, most sikerült csak felfedeznem, mennyi tattooja is volt valójában. Megforgattam szemem és amilyen lazán csak tudtam, válaszoltam.

- Hagyd csak Liam. - Mosolyogtam rá - Ja és Zayn: láttam már jobbat is!  -tettem pultra szatyraim. Liam nevetésben tört ki, mire Zayn egy dühös pillantással jelezte nem tetszését.

- Mi ez a ricsaj hajnalok hajnalán?! - A hang irányába kaptam fejem. Mit ne mondjak, nem kellett volna: harry állt az ajtóbna anyaszült meztelenül. Fülig pirulva álltam és leesett állal bámultam a fiúra, akinek kellett vagy 2 perc, mire felfogta mi van és visszasszézott szobájába.

- De az zavar!!- Kacagott fel Zayn, majd zavartalanul turkált tovább a szatyorban. Kedvem támadt seggbe rúgni - Pedig ő a pasid... nem pedig én! - csóválta meg fejét.- Bagett?? Nekem?!- Álmélkodott magához szorítva az ételt, mire én csak bólogattam. Néha ledöbbentett a hirtelen hangulat változásaival. - Mégis csak lehet esély rá, hogy mi barátok legyünk törpe! - Borzolta össze hajam a sütőhöz lépve.

-Nem is vagyok kicsi! - kezdtem volna bele tiltakozásomba, de ők rám sem bagóztak: jobban lefoglalta őket, hogy beindítsák a sütőt. Nevetve léptem Zayn mellé benyomkodva megfelelő gombokat, mire ő csak értetlenül nézett rám. Két kart éreztem nyakam köré fonódni, ijedtemben köpni-nyelni sem tudtam, a szőkeség hatalmas puszit nyomva arcomra szorított magához, mire én csak felnevettem.

-Hoztál nekem fagyit! - Nézett rám kiskutya szemekkel, majd ismét megölelt.

-Bugett!- mutatott sütőre Zayn, majd összepacsizott Niallal. Liamre pillantottam, aki végtelen kedvességgel az arcán nézte a két sütőre tapadt fiút.

-Paul hív!- Rontott be Harry a konyhába immár felöltözve, a kihangosított telefont letette az asztalra, majd odalépve hozzám zavartalanul megcsókolt, gyengéden eltoltam magamtól és zavartan lesütöttem szemeim. Nem volt ellenemre a csók, csak túl nagy volt a közönség, de ezzel barátom is tisztában volt. Fiúk!! Ez amolyan "ő az enyém" csók?! Így akar játszani ? Legyen. Hajába túrva húztam közel magamhoz még egy csókra. Puha ajkai az enyémre tapadtak egy pillanatra megszakította csókunkat, hogy rám villantsa azt a tökéletes féloldalas mosolyát, ami nekem már hetek óta a világ legtökéletesebb mosolya volt.

- Ki az a nőcske az újságban?Fiúk! Engem nem érdekel, kivel kavartok, de nincs szükségünk még több pletykára! - Törte meg Paul a közénk beállt csendet. Harry smaragdzöld szeme aggódóan villant felém, majd  a telefonra, majd lassan eltolt magától, közelebb lépve kis készülékhez.

- Ő Amanda, az én kedves és idióta...- Habozott egy kicsit. Tüdőmből kiszökött minden levegő, ahogy felém fordult. Szemében tükröződött minden érzelme, én csak álltam ott szóhoz sem jutottam, lábam földbe gyökerezett. Hosszú óráknak tűnt, mire újra megszólalt. - Lennél a barátnőm? - Fogta meg kezem lassan és gyengéden, mire én könnyekkel a szememben nyaka köré fontam karjaim és halkan a fülébe súgtam az én boldogító “Igen”-em. - Ő az én barátnőm!- Jelentette ki büszkeséggel a hangjában.

- Na, nekem mára ennyi elég a csöpögésből!- jelentette ki Zayn, majd bagettel megpakolt táljával visszaindult szobájába.

- Rendben van! De ma csinálj minimum egy Twitcam-ot és jelentsd be! Nem szeretném, hogy ebből baj legyen! - Mondta Paul, majd sok szerencsét kívánva letette. 

3. fejezet - Csók?!

Sziasztok! Meghoztuk a következő részt, ami immár a 3. Remélem, tetszik a sztori, mert nekem nagyon! *-*

Komizzatok, ha kedvetek tartja, és ajánlom, hogy tartsa! :D

Puszi: Zsó (szerki) és Pati (írónő)

:.Amy.:

Nem tudtam szabadulni Lou szorításából. Szorosan összepréseltem ajkaim és vártam az elkerülhetetlent. Igazából semmi bajom nem volt Louis-val, egy helyes és kedves fiú volt, de hogy az első csókomat egy félálomban lévő fiútól kapjam, aki ráadásul nem is szeret... Sok volt ez nekem.

Valami nedveset éreztem az ajkaimon. Tágra nyitottam a szemeim, de nem az a látvány fogadott, amit elképzeltem: Lou tengerkék szemei az én érzéseimet tükrözték vissza: Megdöbbenést és értetlenséget. Harry keze választott csak el ajkaitól,  látszólag az utolsó pillanatban jött, mivel érdekes testhelyzetben lógott át a kanapé felénk eső részére, úgy fogta megdöbbent barátom száját. 

-A csípőm! - nyögött fel hátradőlve az előttem ülő fiú. -Ó Jézusom, annyira sajnálom Amy! Azt hittem, Eleanor vagy! - mentegetőzött, de tőlem csak egy megkönnyebbült sóhajra telt.

-Lefekszem. - jelentem ki, mire a fiúk csak bólintottak.

Szobámba érve rögtön felkaptam a törölközőm és már a fürdőben is voltam. Nagyon jól esett lezuhanyozni, hiszen egy fárasztó napot tudtam magam mögött. Fejemre csavartam törölközőmet és magamra kaptam hálóingem. A TV-ben valami idióta szappanopera ment, de arra jó volt, hogy lekösse a figyelmemet. Fáradtan dőltem az ágyamra. Fél álomban kopogást hallottam, de annyiban hagytam. Biztos csak álmodok.

-Gyere! - nyögtem fel a második kopogásnál. Lou dugta be a fejét az ajtón.

-Sajnálom, ugye nem keltettelek fel? - toporzékolt még mindig az ajtóban állva. 

-Nem! Ne aggódj. - mosolyogtam rá kedvesen. - Gyere csak be, végül is ez a ti házatok.

-Mostantól egy ugyanúgy a te házad is, mint a miénk. - nyomott kezembe egy bögre teát, majd leült a fotelba.

-Én tényleg nagyon sajnálom a mait! Harold barátom megölne, ha emiatt elmennél! - nézett rám aggodalmasan, mire én felnevettem.

-Emiatt nem kell aggódnia! Egy árvaházban nőttem fel, kevés dolog van, amit nem tudnék kezelni! - nyugtattam meg. 

-Ezt jó hallani! - állt fel - Jó éjszakát, és még egyszer bocsánat a viselkedésem miatt! Csak el ne mondd Eleanor-nak! - borzolta össze a hajam, majd kiment.

-Jóéjt!- szóltam utána, bár már csak a csukott ajtónak beszéltem.  

Az órámra pillantva meglepődve vettem tudomásul, hogy még csak 9 óra, de úgy döntöttem, megpróbálok aludni, hiszen elég fárasztó napom volt. Gondolataimba merülve terültem el a hatalmas franciaágyon, és akármin gondolkodtam, gondolat menetem vége mindig Harry lett. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy talán megtetszett az a kis dilis. Nem akartam áltatni magam, hiszen alig egy hete, hogy megismertem. Vajon létezik első látásra szerelem? Magamnak sem akartam bevallani, hisz nem egy lány borul epekedve a lábaihoz - amit  azért nem értek, mert nem is ismerik.

Hamar elnyomott az álom, legalábbis én úgy éreztem. Álmomban kislány voltam, és a szüleim elvittek az állatkertbe. Remek volt újraélni azt a tökéletes napot. 

 Halk gitárszót hallottam, mellette énekelt valaki, de nem tudtam kivenni, hogy ki és mit, azt hittem, csak álmodom, így csukott szemmel fordultam meg és próbáltam visszaaludni, de valami keménybe ütköztem. Félálomban próbáltam kitapintani, mi az. Lassan megemeltem a pilláim, érdekelt, mit hagytam az ágyamon. 

-Boldog szülinapot!! - énekelte a mellettem fekvő Harry. Körülnézve megpillantottam Niallt, aki egy gyönyörű fekete gitáron játszotta a Happy Birthday dallamát. Liam az ágyam végében ült pár tállal a kezében,  Louis és Zayn pedig egy hatalmas tortát tartott a kezében, a raja lévő gyertyák fénye világított csak a szobában kellemes félhomályba borítva engem és az 5 kedves fiút.

-Ömm... Amy, én élvezem a helyzetet, félre ne értsd, de tudod te, hol matatsz? - kacsintott rám Hazz. Rákvörösen kaptam el a kezem a mellettem fekvő fiú bizonyos kényes testrészéről, mire mindenki felnevetett.

Bekönnyeztem, hiszen nem szoktam meg, hogy ennyire kedvesek velem, percekig szóhoz sem jutottam, csak próbáltam visszatartani könnyeim. 

-Gyerünk, fújd el! - Mosolygott rám kedvesen Lou felém tolva a gyönyörű halvány rózsaszín tortát, melyet  gyöngyök díszítettek. Hatalmas levegőt véve fújtam el mind a 18 gyertyát.

-Kívánj valamit! - lelkesedett Niall. Az ágyamon ülve elgondolkodva pillantottam az előttem lévő gyönyörű tortára.

-Nekem már mindenem megvan. - mosolyogtam rá a fiúkra, akik viszonozták a gesztusom. Liam felkapcsolta a villanyt, míg Zayn mindenkinek a tányérjára rakott egy - egy szelet tortát, én még mindig meg voltam hatódva a fiúk kedvességétől. Harry még isteni finom muffint is sütött. A maradékot kedves pici szőkeség mind magába tömte. Embert én nem láttam még ennyit enni.

:.Harry.:

Amy nagyon kedves volt és láttam a fiúkon, hogy ők is megszerették, aminek nagyon örültem. Nem lehetett nem szeretni: Kicsi volt és végtelenül kedves,  sőt, néha azon kaptuk, hogy már-már úgy viselkedik, mint az anyukánk, például mikor letörölte Niall barátom arcáról a torta maradványait. Talán ezért kedveltük meg mind, hisz csak nagyon ritkán láthatjuk a családunkat és jól esett, hogy valaki törődik velünk. Mellette még Zayn is gyereknek tűnt, pedig idősebb volt. Amy szobájában a kis kör asztalhoz ültünk le enni. Természetesen Niall ette meg a torta felét. Máris györcsben volt a gyomrom, megkértem a fiúkat, hogy hagyjanak egyedül Amy-vel. Az a gyönyörű ajka.... Kínzott a gondolat, hogy nem érinthetem meg akkor és ott, ahol és amikor én akarom. Liam-mel csúnyán össze is vesztem miatta a stúdióban, hiszen ő is megkedvelte, és nem akarja, hogy csak kihasználjam. Ezt a mondatát én természetesen sértésnek vettem. Ezt többnek érzem szimpla testi vágynál. Barátaim kérésemnek eleget téve egy óra múlva már a szobájukban ültek. Liam kifelé menet egy figyelmeztető pillantást vetett rám, majd eltűnt az ajtó takarásában. 

-Nos, ketten maradtunk - vigyorodtam el kajánul.

-Ó, igen? És mit tervezel? - kúszott közelebb hozzám, amit meglehetősen jó előjelnek vettem. Orromba kúszott málnás parfümjének illata, és különös bizsergés futott végig felfelé a gerincem mentén.

-Mit szólnál hozzá, ha kimennénk? - óvatosan kezembe vettem övéit és felhúztam a székről. Magabiztosan utánam húzva őt  indultam el a tetőre.

-Nem igazán szeretem a sötét helyeket  - suttogta a padlás feljárón állva.

-Ne félj. - suttogtam halkan. - Megvédelek! - Na jó, ez még szerintem is csöpögős volt, mert vállamba boxolva indult tovább.

-Nincs szükségem védelemre! - puffogott felmászva a tetőre vezető létrára. Halkan felnevettem, majd belecsíptem az előttem mászó lányka fenekébe, mire ő csak még jobban felkapta a vizet. Felérve a tetőre megtorpant.

-Gyönyörű! - suttogta a csillagokat kémlelve. - Ott egy hulló csillag! Kívánj valamit! - ugrándozott.

Lehunyt szemmel megfogtam a kezét.

-Szerinted teljesül? - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő csak egy bólintással válaszolt.

Ajkaim lassan az övéhez érintettem. Válaszra várva idegesen toporogtam. Lassan kinyitotta szemeit, édesen mosolyogva túrt bele hajamba, majd megcsókolt. Olyan mélyen és édesen, ahogy eddig még senki. Vágyakat keltve, többet ígérve csókolóztunk a csillagos ég alatt.

-Megölsz - morogtam két csók között. Csípőm övéhez nyomva válaszul csak zavartan nevetett, nem tudtam elhinni többé, hogy olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Ez egyszerre dühített és ébresztett bennem kérdéseket.

Hajnalig a tetőn voltunk: Rendkívül jó társaság volt, annyit nevettünk, hogy megfájdult a hasam. Mesélt a szüleiről és az árvaházi életéről, és megígérte, hogy gitározik nekem, ha cserébe éneklek neki. Én is meséltem neki a szüleimről és Gemma-ról, elmeséltem, hogy először nem jöttem ki Zayn-nel és, hogy kezdetekben Lou volt a leghallgatagabb. Érdeklődve hallgatta végig még a legunalmasabb történeteim is. 4 körül másztunk le a tetőről, és csak azután engedtem be a szobájába, miután megkaptam a kiérdemelt "Jó éjt csókomat".