5. fejezet - Utálkozók?! Ugyan, kérlek...

Sziasztok!!! Itt is van a következő, immár 5. fejezet. Pati nagyon kitett magáért, nekem nagyon tetszik. Reméljük, a ti tetszéseteket is elnyeri!

Még valamit! Nagyon-nagyon köszönjük a több, mint 1200 látogatót, aki ezalatt a picit több, mint egy hónap alatt időt szántak arra, hogy elolvassák barátnőm írásait, valamint a 8 rendszeres követöt, akik minden új részt figyelemmel követnek! Igazán hálásak vagyunk érte, mégegyszer köszönjük!

Puszi: Pati és Zsó

:.Amy.:

Gyomorideggel ültem le a gép elé, Harry maga felé fordította a kamerát és köszönt a rajongóknak. Beszélgetett egy ideig velük és még pár kérdésre is válaszolt. Nem bírtam sokáig ülve maradni, kellett kezdenem magammal valamit, hogy mit mondjak, azt még azóta sem sikerült kitalálnom. Felhúztam térdeim és úgy lestem barátomat, nem tudtam betelni a látványával: ahogy néha akár csak egy másodpercre is elmosolyodott, én majdnem kiugrottam a bőrömből. Megszokott mozdulattal borzolta össze göndör tincseit, majd eltűrte szeméből, össze dörzsölte kezét majd odavont magához, hogy én is benne legyek a képben.

- Hát, kedves lányok, fiúk, ő az új barátnőm: Amanda!! - Nyomott puszit arcomra jelezve, hogy komolyan gondolja. Én szégyenlősen integettem a kamerába, mire vagy 500 válasz érkezett. Sokan gratuláltak Harrynek és sok szerencsét kívántak nekünk, voltak akik dícsértek minket és sajnos olyanok is, akik már le is írták a kapcsolatunkat. Nem érdekeletek az utálkozók, de azért fájt, hogy így beszélnek rólam úgy, hogy nem is ismernek. Órákon át ültünk, bohóckodtunk, válaszolgattunk a kérdésekre. Este átjött Elenor Louisért, mert együtt mentek mozizni. Nagyon kedves lánynak tűnt, rögtön úgy kezelt, mintha legjobb barátnők lennénk. Nagy puszit nyomva az arcomra útnak indultak. A ház küszöbéről integettem nekik, majd visszamentem; furcsán kietlennek tűnt a ház a mindig vicces Louis nélkül. Niall a kanapén ült és váltogatta a csatornákat; láttam rajta, hogy morcos, amolyan “jobb ha nem jössz a közelembe”. Zayn viharzott ki a szobájából és felkapva bőrkabátját már kint is volt az ajtón. Hát itt mindenki eltűnik?! Végül is szombat van, nem csodálom, hogy ki akarnak kapcsolódni.  Ahogy bámultam a kanapén gubbasztó Niall-t, egyre inkább úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele. Lassan a kanapéhoz sétálva letelepedtem mellé.

- Baj van? - Kérdeztem megsimogatva vállát, de ő csak az asztalon heverő levélre mutatott. Felkaptam és kihúztam a boríték tartalmát, egy levél volt benne.

"Kedves Niall Horen

Imádom a One directiont és minden számotok egyszerűen szuper! De tudod, hogy lehetne még jobb? Ha te nem lennél benne! Egyszerűen nem illesz bele a bandába: nincsen hangod és a kinézetedről ne is beszéljün. Ilyen fejjel örülj, ha nem ijednek meg tőled az utcán az emberek.  A fiúk is csak azért engedik, hogy a bandában maradj mert sajnálnak téged. Multkor is elbőgted magad a koncerten, mi vagy te, egy kislány? Totál idegesítő....

Egy kiherélt kakasnak is jobb hangja van a tiédnél és jobban jársz, ha nem égeted magad tovább azzal, hogy úgy próbálsz viselkedni, mint egy sztár. Nézz magadra! Minden képedet agyon kell retusálni! Pedig jobb lenne, ha egyszerűen eltüntetnének.....

Ezzel csak neked akarok jót! Remélem megfogadod a tanácsom!

                                                                                                          Xoxo: Egy igazmondó

           U.I.: Üzenem a fiúknak ,hogy nagyon szeretem őket!"

 Ahogy  olvastam, egyre idegesebb lettem; a végét már alig tudtam befejezni. Éreztem, hogy minden vér az arcomba tódul és a kezem fájdalamsan ökölbe szorul a lapon. Szorosan tartva a levelet indultam el Zayn szobája felé.

:.Niall.:

Megszoktam, hogy én vagyok a leginkább kedvelt a bandából és azért fájt ez a level, mert úgy éreztem, igaz. Olyan ürességet éreztem, mint még soha, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy kilépek a fiúk tiltakozása ellenére. Mikor elkezdtük nem hittem volna, hogy így ki leszek nézve. Sokszor írtak fájó dolgokat Twitteren, de hogy a saját házamban is - ahová pihenni jönnék - ez fogad, sok volt ez nekem.  Ahogy Amy olvasta a levelet,  az arca kifejezéstelen maradt. Talán ő is igazat adott a lányak, aki ezt írta...... Szemem könnyek szúrták, úgy éreztem, nem tudom visszatartani, nem értettem miért kell az embereknek ilyeneket írniuk nekem; a fiúk sokszor hajtogatták, hogy ne foglakozzak az ilyenekkel, de kire hallgassak, ha nem a "rajongókra"? Amy-re sandítottam, aki görcsösen gyűrögette a lap szélét, még a Tv fényében is láttam, hogy az arca pár árnyalattal vörösöbb let, mint egy robbanásra kész bomba, de csak felállt és elindult a folyosó felé. Nem tudtam mire vélni reakcióját, ezért csak hosszan bámultam utána. Pár perc múlva ismét előttem állt egy halvány mosolyal az arcán. Kezében tartva a levelet és egy üveget, amit nem értettem. Karon ragadva rohantunk,  mármint ő futott, én meg botladoztam mögötte fel a tetőre. Fent nekilökött a tető szélének és lecsavarta az üveg kupakját, ekkor tudtam csak kivenni a Jack Daniel's feliratot. Nagyokat kortyolt, majd felém nyújtotta, de én csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem kérek. Nem sokat számított, kérek- e vagy nem, mivel kezembe nyomva ösztönzött az ivásra.

- Most kipróbálod az Amanda féle depikezelést! - Nevetett felém mutatva a levelet. Tudod mit, miért ne?! Hosszakat kortyoltam az erős italból, mely végig marta torkom.  Amy elégedten bólintott, majd megfogta a papírt és egy öngyújtót előhúzva zsebéből kihajolt a tető szélére és meggyújtotta.

- Hülye picsaaaaaaaaa!! - Ordította torka szakadtából, mire én könnyek között felnevettem. - Mit tudsz te? Te luvnya! - Mintha magától Londontól kérdezte volna. Elengedte a már majdnem teljesen elégett papírt majd engem is odahúzott magához újabb kortyokat húzva le italából - Te jössz, Horan Bátyó! - Vert hátba, amitől én csak még jobban nevettem.

- Igenis érek annyit, mint bárki más! – Üvöltöttem, ahogy torkomon kifért. Addig álltunk a tető szélén, amíg ki nem adtam magamból mindent. Üvöltöttünk, sírtunk és nevettünk; nagyon megkedveltem ezt a szeleburdi lánykát. A végén a torkom már alig bírta, jobban kifáradtam, mint egy-egy koncert után.Végül már csak a csillagokat bámultuk totál részegen fetrengve a tetőn.

- Honnan volt a pia?- Kérdeztem leküzve hányingerem.

- Zayn-é, ő tipikusan az a fajta, aki mindig tart magánál egy üveget- Nevetett fel.

- Zárt körü a parti? - Hallottunk egy hangot a hátunk mogul, mire Harry-t és Liam-et pillantottam meg egy-egy üveggel a kezükben. Felpattantam és barátom nyakába vetettem magma, halkan  fülébe súgtam:

- Annyira jó csajt találtál magadnak, ha nem vigyázol, még lecsapom a kezdről! - Nevettem majd rákacsintva elvettem az übeg Jim Bim-et. A fiúkkal még beszélgettünk és elhíreszteltem nekik, hogy új pszihológusunk van, aki igazán megérdemel egy jó nagy adag fizetésemelést.

:.Amy.:

Nagyon örültem, hogy tudtam segíteni Niall-ön; nem tudom, mit csináltam volna, ha nem találom meg Zayn-nél azt az üveg Jack Daniel's-t, de hát én egy nagyon szerencsés kislány vagyok, tudom jól. A fiúkkal a kertben folytattuk tovább a built; Liam felhíta Andy-t és még pár barátját, Harry is hívta Ed-et, azt mondta, már meg akar ismerni, én, mint aranyos, kedves és nagyon részeg lány felhívtam pár barátnőmet, hogy dobják fel Niall kedvét. A buli többi részére nem nagyon emlékszem, csak képek maradtak meg, ahogy Ed gitározik és egy sörös üveggel a kezében énekel a kanapén. Niall, ahogy egyszerre mind a két barátnőmet fűzi – úgy gondoltam, erre az estére megérdemel ennyit - Liam halk szidásai, hogy tönkretesszük a bútorokat.  Ahogy vihogva énekeljük a fiúk dalait. Harry és én, ahogy már szinte egy emberként állunk az egyik eldugodt sarokban.  A forró érintések, csókok az ajkamon és az a kellemes borzongás a gerincem mentén.

Ahogy ránk talált a reggel, együtt Harry, Liam, Andy, Ed na meg az ideiglenes barátnője, Candy és én ott feküdtünk kicsit másnaposan, kicsit még részegen a trambulinon hálózsákokba csavarva életem legszebb estéje után.

Új blog!!

Indítottam egy új blogot, és ha van kedvetek, nézzetek be:

Még mindig az egyetlen

Puszi: Zsó xxx

4. fejezet - Az én boldogító "Igen"-em

Sziasztok! Itt van egy újabb fejezet, reméljük, mindenkinek elnyeri tetszését!!! Jó olvasást, aztán, ha időtök engedi, megereszthettek pár kommentet is.... :)

Puszi: Pati és Zsó 

:.Amy.:

Harry-vel csak hajnalban búcsúztunk el egymástól, onnan még vagy egy órán keresztül nem tudtam elaludni, úgy zakatolt a szívem. Benne véltem felfedezni a tökéletes partnert: kedves volt és odaadó, mellette úgy éreztem, nem haladhatunk elég gyorsan. Kacér volt, de nem kényszerített semmire, amit ne akartam volna és ez mindennél jobban tetszett benne.

Reggel szokásomhoz híven 8 órakor már felkeltem. Nem éreztem magam fáradtnak, újdonsült barátom gondolata mindig feldobott. A fiúknak hűlt helye volt a lakásban, egyedül Liam ült egy tál müzlivel a konyha asztalnál. Jó reggelt kívántam neki, mire ő csak kedvesen bólintott. A hűtőben csak pár tál beazonosíthatatlan étel volt, meg egy doboz tej. Én is a müzli mellett döntöttem, miután elővettem egy kanalat ,helyet foglaltam Liam mellett.

-Le kéne menni a boltba venni valami ehetőt- jegyeztem meg neki.

- Lekísérlek, ha gondolod, ma úgyis csak 1 órakor megyünk el, a fiúk meg úgysem kelnek fel 11 előtt- Emelte elgondolkodva szájához villáját.

-Az nagyon jó lenne - Bólintottam - Te komolyan villával eszed a müzlit?! Van ám kanál is elmosva- Értetlenkedtem és már álltam volna fel, hogy hozzak neki egyet, mire mosolyogva visszahúzott.

- Nem igazán szeretem a kanalakat - Vont vállat.

- Értem... Egyszer meg kell tanítanod a müzli villával evésének művészetét! - Emeletem magasba kanalam, mire ő csak nevetett.

Liammel egy élmény volt vásárolni. A közeli közért mellett döntöttünk, mert egyikünknek sem volt kedve kocsikázni. Úgy gondoltam, megpróbálok valami egészségeset is beléjük tuszkolni, elvégre ilyen fiatal fiúknak nem szabad csak azt a sok gyorséttermi szemetet ennie. Vettünk narancsot, almát, salátát és mivel új információim szerint Louis szereti a répát, vettem párat.

- Mit szólnál hozzá, ha ebédre brassóit csinálnék borsóval?

-Jó ötlet! De akkor vegyünk ilyet, amiben bébi répa is van! - Hajolt a hűtőbe, hogy elérje kiszemeltjét. Reggelire valót is vettünk bőven, hogy a fiúk ne éhezzenek, ha felkelnek.

Nevetgélve sétáltunk egész hazáig, Liam egy igazi úriember volt,  nagyon jól éreztem magam a társaságában. A házba érve Zayn-t pillantottam meg, ahogy egy szál alsógatyában ácsorog a hűtő előtt.

-Zayn! Legyél tekintettel Amy-re is! - Kiáltott fel mellettem álló fiú.

-Ugyan már, úgysem fog ennél szebbet látni! - Mutatott végig kidolgozott testén, most sikerült csak felfedeznem, mennyi tattooja is volt valójában. Megforgattam szemem és amilyen lazán csak tudtam, válaszoltam.

- Hagyd csak Liam. - Mosolyogtam rá - Ja és Zayn: láttam már jobbat is!  -tettem pultra szatyraim. Liam nevetésben tört ki, mire Zayn egy dühös pillantással jelezte nem tetszését.

- Mi ez a ricsaj hajnalok hajnalán?! - A hang irányába kaptam fejem. Mit ne mondjak, nem kellett volna: harry állt az ajtóbna anyaszült meztelenül. Fülig pirulva álltam és leesett állal bámultam a fiúra, akinek kellett vagy 2 perc, mire felfogta mi van és visszasszézott szobájába.

- De az zavar!!- Kacagott fel Zayn, majd zavartalanul turkált tovább a szatyorban. Kedvem támadt seggbe rúgni - Pedig ő a pasid... nem pedig én! - csóválta meg fejét.- Bagett?? Nekem?!- Álmélkodott magához szorítva az ételt, mire én csak bólogattam. Néha ledöbbentett a hirtelen hangulat változásaival. - Mégis csak lehet esély rá, hogy mi barátok legyünk törpe! - Borzolta össze hajam a sütőhöz lépve.

-Nem is vagyok kicsi! - kezdtem volna bele tiltakozásomba, de ők rám sem bagóztak: jobban lefoglalta őket, hogy beindítsák a sütőt. Nevetve léptem Zayn mellé benyomkodva megfelelő gombokat, mire ő csak értetlenül nézett rám. Két kart éreztem nyakam köré fonódni, ijedtemben köpni-nyelni sem tudtam, a szőkeség hatalmas puszit nyomva arcomra szorított magához, mire én csak felnevettem.

-Hoztál nekem fagyit! - Nézett rám kiskutya szemekkel, majd ismét megölelt.

-Bugett!- mutatott sütőre Zayn, majd összepacsizott Niallal. Liamre pillantottam, aki végtelen kedvességgel az arcán nézte a két sütőre tapadt fiút.

-Paul hív!- Rontott be Harry a konyhába immár felöltözve, a kihangosított telefont letette az asztalra, majd odalépve hozzám zavartalanul megcsókolt, gyengéden eltoltam magamtól és zavartan lesütöttem szemeim. Nem volt ellenemre a csók, csak túl nagy volt a közönség, de ezzel barátom is tisztában volt. Fiúk!! Ez amolyan "ő az enyém" csók?! Így akar játszani ? Legyen. Hajába túrva húztam közel magamhoz még egy csókra. Puha ajkai az enyémre tapadtak egy pillanatra megszakította csókunkat, hogy rám villantsa azt a tökéletes féloldalas mosolyát, ami nekem már hetek óta a világ legtökéletesebb mosolya volt.

- Ki az a nőcske az újságban?Fiúk! Engem nem érdekel, kivel kavartok, de nincs szükségünk még több pletykára! - Törte meg Paul a közénk beállt csendet. Harry smaragdzöld szeme aggódóan villant felém, majd  a telefonra, majd lassan eltolt magától, közelebb lépve kis készülékhez.

- Ő Amanda, az én kedves és idióta...- Habozott egy kicsit. Tüdőmből kiszökött minden levegő, ahogy felém fordult. Szemében tükröződött minden érzelme, én csak álltam ott szóhoz sem jutottam, lábam földbe gyökerezett. Hosszú óráknak tűnt, mire újra megszólalt. - Lennél a barátnőm? - Fogta meg kezem lassan és gyengéden, mire én könnyekkel a szememben nyaka köré fontam karjaim és halkan a fülébe súgtam az én boldogító “Igen”-em. - Ő az én barátnőm!- Jelentette ki büszkeséggel a hangjában.

- Na, nekem mára ennyi elég a csöpögésből!- jelentette ki Zayn, majd bagettel megpakolt táljával visszaindult szobájába.

- Rendben van! De ma csinálj minimum egy Twitcam-ot és jelentsd be! Nem szeretném, hogy ebből baj legyen! - Mondta Paul, majd sok szerencsét kívánva letette. 

3. fejezet - Csók?!

Sziasztok! Meghoztuk a következő részt, ami immár a 3. Remélem, tetszik a sztori, mert nekem nagyon! *-*

Komizzatok, ha kedvetek tartja, és ajánlom, hogy tartsa! :D

Puszi: Zsó (szerki) és Pati (írónő)

:.Amy.:

Nem tudtam szabadulni Lou szorításából. Szorosan összepréseltem ajkaim és vártam az elkerülhetetlent. Igazából semmi bajom nem volt Louis-val, egy helyes és kedves fiú volt, de hogy az első csókomat egy félálomban lévő fiútól kapjam, aki ráadásul nem is szeret... Sok volt ez nekem.

Valami nedveset éreztem az ajkaimon. Tágra nyitottam a szemeim, de nem az a látvány fogadott, amit elképzeltem: Lou tengerkék szemei az én érzéseimet tükrözték vissza: Megdöbbenést és értetlenséget. Harry keze választott csak el ajkaitól,  látszólag az utolsó pillanatban jött, mivel érdekes testhelyzetben lógott át a kanapé felénk eső részére, úgy fogta megdöbbent barátom száját. 

-A csípőm! - nyögött fel hátradőlve az előttem ülő fiú. -Ó Jézusom, annyira sajnálom Amy! Azt hittem, Eleanor vagy! - mentegetőzött, de tőlem csak egy megkönnyebbült sóhajra telt.

-Lefekszem. - jelentem ki, mire a fiúk csak bólintottak.

Szobámba érve rögtön felkaptam a törölközőm és már a fürdőben is voltam. Nagyon jól esett lezuhanyozni, hiszen egy fárasztó napot tudtam magam mögött. Fejemre csavartam törölközőmet és magamra kaptam hálóingem. A TV-ben valami idióta szappanopera ment, de arra jó volt, hogy lekösse a figyelmemet. Fáradtan dőltem az ágyamra. Fél álomban kopogást hallottam, de annyiban hagytam. Biztos csak álmodok.

-Gyere! - nyögtem fel a második kopogásnál. Lou dugta be a fejét az ajtón.

-Sajnálom, ugye nem keltettelek fel? - toporzékolt még mindig az ajtóban állva. 

-Nem! Ne aggódj. - mosolyogtam rá kedvesen. - Gyere csak be, végül is ez a ti házatok.

-Mostantól egy ugyanúgy a te házad is, mint a miénk. - nyomott kezembe egy bögre teát, majd leült a fotelba.

-Én tényleg nagyon sajnálom a mait! Harold barátom megölne, ha emiatt elmennél! - nézett rám aggodalmasan, mire én felnevettem.

-Emiatt nem kell aggódnia! Egy árvaházban nőttem fel, kevés dolog van, amit nem tudnék kezelni! - nyugtattam meg. 

-Ezt jó hallani! - állt fel - Jó éjszakát, és még egyszer bocsánat a viselkedésem miatt! Csak el ne mondd Eleanor-nak! - borzolta össze a hajam, majd kiment.

-Jóéjt!- szóltam utána, bár már csak a csukott ajtónak beszéltem.  

Az órámra pillantva meglepődve vettem tudomásul, hogy még csak 9 óra, de úgy döntöttem, megpróbálok aludni, hiszen elég fárasztó napom volt. Gondolataimba merülve terültem el a hatalmas franciaágyon, és akármin gondolkodtam, gondolat menetem vége mindig Harry lett. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy talán megtetszett az a kis dilis. Nem akartam áltatni magam, hiszen alig egy hete, hogy megismertem. Vajon létezik első látásra szerelem? Magamnak sem akartam bevallani, hisz nem egy lány borul epekedve a lábaihoz - amit  azért nem értek, mert nem is ismerik.

Hamar elnyomott az álom, legalábbis én úgy éreztem. Álmomban kislány voltam, és a szüleim elvittek az állatkertbe. Remek volt újraélni azt a tökéletes napot. 

 Halk gitárszót hallottam, mellette énekelt valaki, de nem tudtam kivenni, hogy ki és mit, azt hittem, csak álmodom, így csukott szemmel fordultam meg és próbáltam visszaaludni, de valami keménybe ütköztem. Félálomban próbáltam kitapintani, mi az. Lassan megemeltem a pilláim, érdekelt, mit hagytam az ágyamon. 

-Boldog szülinapot!! - énekelte a mellettem fekvő Harry. Körülnézve megpillantottam Niallt, aki egy gyönyörű fekete gitáron játszotta a Happy Birthday dallamát. Liam az ágyam végében ült pár tállal a kezében,  Louis és Zayn pedig egy hatalmas tortát tartott a kezében, a raja lévő gyertyák fénye világított csak a szobában kellemes félhomályba borítva engem és az 5 kedves fiút.

-Ömm... Amy, én élvezem a helyzetet, félre ne értsd, de tudod te, hol matatsz? - kacsintott rám Hazz. Rákvörösen kaptam el a kezem a mellettem fekvő fiú bizonyos kényes testrészéről, mire mindenki felnevetett.

Bekönnyeztem, hiszen nem szoktam meg, hogy ennyire kedvesek velem, percekig szóhoz sem jutottam, csak próbáltam visszatartani könnyeim. 

-Gyerünk, fújd el! - Mosolygott rám kedvesen Lou felém tolva a gyönyörű halvány rózsaszín tortát, melyet  gyöngyök díszítettek. Hatalmas levegőt véve fújtam el mind a 18 gyertyát.

-Kívánj valamit! - lelkesedett Niall. Az ágyamon ülve elgondolkodva pillantottam az előttem lévő gyönyörű tortára.

-Nekem már mindenem megvan. - mosolyogtam rá a fiúkra, akik viszonozták a gesztusom. Liam felkapcsolta a villanyt, míg Zayn mindenkinek a tányérjára rakott egy - egy szelet tortát, én még mindig meg voltam hatódva a fiúk kedvességétől. Harry még isteni finom muffint is sütött. A maradékot kedves pici szőkeség mind magába tömte. Embert én nem láttam még ennyit enni.

:.Harry.:

Amy nagyon kedves volt és láttam a fiúkon, hogy ők is megszerették, aminek nagyon örültem. Nem lehetett nem szeretni: Kicsi volt és végtelenül kedves,  sőt, néha azon kaptuk, hogy már-már úgy viselkedik, mint az anyukánk, például mikor letörölte Niall barátom arcáról a torta maradványait. Talán ezért kedveltük meg mind, hisz csak nagyon ritkán láthatjuk a családunkat és jól esett, hogy valaki törődik velünk. Mellette még Zayn is gyereknek tűnt, pedig idősebb volt. Amy szobájában a kis kör asztalhoz ültünk le enni. Természetesen Niall ette meg a torta felét. Máris györcsben volt a gyomrom, megkértem a fiúkat, hogy hagyjanak egyedül Amy-vel. Az a gyönyörű ajka.... Kínzott a gondolat, hogy nem érinthetem meg akkor és ott, ahol és amikor én akarom. Liam-mel csúnyán össze is vesztem miatta a stúdióban, hiszen ő is megkedvelte, és nem akarja, hogy csak kihasználjam. Ezt a mondatát én természetesen sértésnek vettem. Ezt többnek érzem szimpla testi vágynál. Barátaim kérésemnek eleget téve egy óra múlva már a szobájukban ültek. Liam kifelé menet egy figyelmeztető pillantást vetett rám, majd eltűnt az ajtó takarásában. 

-Nos, ketten maradtunk - vigyorodtam el kajánul.

-Ó, igen? És mit tervezel? - kúszott közelebb hozzám, amit meglehetősen jó előjelnek vettem. Orromba kúszott málnás parfümjének illata, és különös bizsergés futott végig felfelé a gerincem mentén.

-Mit szólnál hozzá, ha kimennénk? - óvatosan kezembe vettem övéit és felhúztam a székről. Magabiztosan utánam húzva őt  indultam el a tetőre.

-Nem igazán szeretem a sötét helyeket  - suttogta a padlás feljárón állva.

-Ne félj. - suttogtam halkan. - Megvédelek! - Na jó, ez még szerintem is csöpögős volt, mert vállamba boxolva indult tovább.

-Nincs szükségem védelemre! - puffogott felmászva a tetőre vezető létrára. Halkan felnevettem, majd belecsíptem az előttem mászó lányka fenekébe, mire ő csak még jobban felkapta a vizet. Felérve a tetőre megtorpant.

-Gyönyörű! - suttogta a csillagokat kémlelve. - Ott egy hulló csillag! Kívánj valamit! - ugrándozott.

Lehunyt szemmel megfogtam a kezét.

-Szerinted teljesül? - mosolyogtam rá féloldalasan, mire ő csak egy bólintással válaszolt.

Ajkaim lassan az övéhez érintettem. Válaszra várva idegesen toporogtam. Lassan kinyitotta szemeit, édesen mosolyogva túrt bele hajamba, majd megcsókolt. Olyan mélyen és édesen, ahogy eddig még senki. Vágyakat keltve, többet ígérve csókolóztunk a csillagos ég alatt.

-Megölsz - morogtam két csók között. Csípőm övéhez nyomva válaszul csak zavartan nevetett, nem tudtam elhinni többé, hogy olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Ez egyszerre dühített és ébresztett bennem kérdéseket.

Hajnalig a tetőn voltunk: Rendkívül jó társaság volt, annyit nevettünk, hogy megfájdult a hasam. Mesélt a szüleiről és az árvaházi életéről, és megígérte, hogy gitározik nekem, ha cserébe éneklek neki. Én is meséltem neki a szüleimről és Gemma-ról, elmeséltem, hogy először nem jöttem ki Zayn-nel és, hogy kezdetekben Lou volt a leghallgatagabb. Érdeklődve hallgatta végig még a legunalmasabb történeteim is. 4 körül másztunk le a tetőről, és csak azután engedtem be a szobájába, miután megkaptam a kiérdemelt "Jó éjt csókomat".