15.fejezet - 4 héttel később

Sziasztok! Meghoztuk az utolsó előtti fejezetet, jó olvasást kívánunk hozzá. <3

Puszi: Eliza és Bo×××

:.Zayn.:

1 hét telt el...

Harry azóta sem szólt hozzánk,magába fordulva kuporog valahol, olyan, akár egy rongybaba. Csak bámul maga elé, múltkor azon kaptam, hogy magában dörmög. A fiúkkal kezdünk aggódni miatta. Paul sem valami megértő vele szemben, azóta nem énekelt. Én és a fiúk próbáltuk megkeresni Amy-t, de sehol nem találtuk meg, hívtuk, de nem vette fel. Senki egy szót sem szól arról, hová ment. Már az elején éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem tudtam, hogy Harry fogja megbántani Amy-t, a legmerészebb álmaimban sem jutott volna eszembe ez a végkifejlet. Az árvaházba, ahol felnőtt be sem akarnak minket engedni...

Cameron-nal összefutottunk a minap, ahogy az várható volt, nem mondott semmit. Legnagyobb meglepetésünkre egy újságban sem jelentek meg a történtek.

A pizzafutár kezébe nyomtam pár bankjegyet, majd letelepedtem Harry mellé a kanapéra. Felvéve a távirányítót bekapcsoltam a készüléket.

- Egyél! - utasítottam aggódva, barátomhoz lökve a teli dobozt. Motyogva hajtotta térdére fejét jelezve, nem kér.

:.Niall.:

2 hét telt el...

Harry-nél végre elértünk annyit, hogy beszéljen velünk, de csakis velünk. Paul orvoshoz akarta vinni, szerinte sokkot kapott, mikor bezárkózott a szobájába, nem tudtuk bent hagyni. Féltünk, hogy kárt tesz magában Lou és Zayn berúgták az ajtaját. Szerencsénkre nem történt ilyesmi.

Próbáltam feldobni, főztem neki, vicceket meséltem, vidám számokat gitároztam, de nem segített. Engem is szíven ütött, szerettem Amy-t elkeseredett voltam, ahogy mindenki.

Hallottam, ahogy sír, a falon keresztül is. Zayn a 14.-ik nap kikelt magából, kiabálni kezdett Hazzával amiért nem eszik, 7 kilót fogyott, nem mehet emberek közé, szörnyén néz ki. Olyan, akár egy élő holt, ha azt akartuk, hogy kint legyen, ki kellett húzni a szobájából. Nem gondoltam volna, hogy mennyire szereti.

A minap bementem hozzá, a földön ült, nyakláncát szorongatva, amit Amytől kapott.

- Semmi baj, Harry! - ültem le mellé fejét vállamhoz húzva. Órákig ültünk ott, tudtam, hogy szüksége van ránk, most jobban, mint eddig akármikor.

Furcsa volt őt vigasztalni, hisz erősebb volt nálam, de most mégis ő szorította pólóm hátulját, miközben meleg könnyei kulcscsontomra potyogtak.

-Ho...Hogy tehettem?! - vett mély levegőket sírás közben. Simogattam enyémnél jóval szélesebb hátát és nyugtató szavakat suttogtam fülébe, amíg le nem lassult légzése.

:.Louis.: 

3 héttel később...

Harry nagyon lefogyott, de már naponta kétszer eszik előttünk, amiért nagyon hálásak voltunk. Emberek közé vinni még mindig nem volt jó ötlet. A 3. héten énekelt. Nem úgy, ahogy régen, de láttuk, hogy kezd visszatérni belé az élet. Azóta sem mosolygott, mi azért boldogok voltunk, amiért már nincs olyan mély gödörben, mint eddig. Amy nevét tilos volt kiejteni a házban érthető okok miatt. Nem akartuk Harry-t újságírók elé engedni Amy miatt. Napokig azt hittük, jobban van, de mikor kilépett az autó elé, állítása szerint “véletlenül”, elvittük egy pszihológushoz, hogy beszélgessen vele. Mindeneki hazaköltözött egy kicsit, én Harry-vel mentem a lakására. Nem hagyhattam egyedül, a fiúk is minden nap látogattak minket.

- Lou? - szólalt meg barátom a film közepén. Érdeklődve fordultam felé, szívverésem a fülemben lüktetett, még a popcorn is megállt a kezemben. Már annyira elszoktam attól, hogy beszél hozzám, hogy már az volt a furcsa, ha megszólalt.

- Én sajnálom... - nézett mélyen szemembe - Önző voltam! Ti sokkal többet szenvedtetek miattam! Szeretném, ha visszaköltöznénk mind! Megígérem, hogy nem gondolok többet... - megakadt és nyelt egyet, láttam a szemeiben összegyűlt könnyeket. Elmosolyodtam és magamhoz húztam megdörzsölve vállát.

- Semmi baj Harry... Ezután minden a régi lesz! - ő bólintott és visszafordult a filmhez.

:.Liam.:

4 héttel később...

Mind visszaköltöztünk a One Direction házba. Harry Louisn-ak tett ígéretéhez híven nem zárkózott be többé. Ugyan nem volt olyan, mint előtte, de nem is vártuk. Mélyen érintette és ezt elfogadtuk, ő is kiegyezett a helyzettel, már amennyire tőle telt. Sajnáltam azt, amin keresztülment, de már hasonlít annyira a régi önmagához, hogy a rajongókat és Paul-t megtévessze. Egyik interjúnk során feljött az a téma, amitől minden áron megpróbáltuk megóvni, de ő csak megrázta a fejét

- Nem, már nem vagyunk együtt.

- Volt valami különösebb oka a szakításotoknak? - kérdezgette tovább Harry-t. Aggódtam érte, nem akartam, hogy itt összeomoljon és a jelek szerint pont erre készült. Már felkészültem, hogy közbevágjak, de Hazza beelőzött.

- Nem... csupán nem illettünk egymáshoz... - tátva maradt a szám, de az élet nem állt meg, tovább kérdezgettek minket.

Végül 2 hónap kellett, hogy kicsikarjunk belőle egy őszinte mosolyt, ekkor gondoltuk azt, hogy visszakaptuk, mindünket megviselt ez az egész, de ami nem öl meg, az megerősít, mondogattuk mindig. A berögződés megmaradt, utána is figyeltünk Harry-re, talán etályban hagytunk fel végül a lány keresésével.

Eltűnt...

És mind tudtuk, hogy magával vitt egy darabot Harry-ből, egy igen értékes darabot...

Folytatjuk