2013. január 31., csütörtök

14. fejezet - Mi történik?

Halihóó!! S íme a 14. fejezet. Reméljük, mindenkinek elnyeri a tetszését a kicsit borús vég ellenére is. :)
Elizának ma van a születésnapja, ezért került fel korábban a rész, írjatok neki pár komit ajándékba! :D 
Puszi: Eliza és Bo×××

 :.Amy.:

És már csak 20 szép perc az életből...
Egyedül ébredtem, ami egyszerre volt nyomasztó és zavaros. Nem szerettem a reggeleket Harry nélkül, unalmasak és laposak voltak, nem úgy, mint a tegnap este, még mindig pír szökik az arcomra, ha belegondolok, miket tettünk. Rossz előérzettel a gyomromban, battyogtam a zuhanyzóhoz, másra nem is vágytam a buli után, mint egy jó zuhanyra. Belegondolva, még a romokat is el kell takarítanom, egész napos feladatnak ígérkezik. Magamra kaptam az első dolgot, amit találtam a szekrényben, mikor meghallottam a kintről beszűrődő dühös ordításokat. Pár percig csak füleltem, nem tudtam, ki az, vagy mi folyik kint, de a hangok nem hagytak alább, ezért kisomfordáltam. A konyhában találtam rá Harry-re, aki lángvörös fejjel szorongatta a reggeli lapot és úgy üvöltött Zayn-nel, aki egy rideg maszk mögé bújva hallgatta a fiú égtelen ordítását.
- Szerintem ezt akkor sem kéne - ingatta a fejét, fekete fürtjei még mindig vizesek voltak a reggeli zuhanytól. Nem láttam még így kikelni magából barátom, gyomromat mintha szorongatták volna, húzta egyre összébb magát bensőmben.
- Mi történik? - ácsorogtam az ajtófélfába kapaszkodva. Mindketten lassan felém fordultak. Göndörke arca csak még vörösebb lett, olyan volt, mint egy bomba, ami akármelyik  pillanatban felrobbanhat és meg is tette...
- Oh... remek, megjött az “ország ribanca”...! - hátrahőköltem, pofonként értek szavai, nem is akartam elhinni, hogy ilyet mondott nekem.
- Tessék?! - azt hittem, nem hallottam jól. Egyetlen kézmozdulattal hozzám vágta az újságot, melyet eddig olyan bőszen szorongatott. Pont időben kaptam el, mielőtt arcon talált volna. A címlapon legnagyobb megdöbbenésemre én voltam, lefényképeztek, amikor éppen elköszöntem Cam-től, mosolyogva ingattam ide oda fejem. Aki nem tudja, hogy Cameron meleg annak tényleg félreérthető a kép, ahogy a fenekemet markolássza, természetesen éppen olyan szögből lettünk lefényképezve mintha arcra puszilt csók lenne. Beleolvasta a cikkbe felhorkantam. Bensőmet méreg árasztotta el Harry és a paparazzók miatt is, hogy képzelheti azt, hogy megcsalom? Neki kellett volna tudnia legjobban, hogy ezek folyamatosan hazudnak! Hogy mer számon kérni? Én is egyre pirosabban mutattam felé az újságot.
- Na gyerünk, kíváncsi vagyok az olcsó kis magyarázatodra, te... - elharapta szavai végét, nem akartam tudni, mit is akart mondani. Kezem ökölbe szorult, próbáltam minden erőmmel elfolytani a feltörni készülő üvöltést.
- Ő itt Cameron! - mutattam a képen Cam-re kihívón tekintve Harry méregzöld szemébe, mely most árnyalatokkal sötétebbnek tűnt a féktelen dühtől.
- Szóval le se tagadod, hogy te vagy ezen a képen? - hőkölt hátra hirtelenjében.
- Nem! - dobtam újságot lába elé végig szemébe nézve - Megmagyarázom! - gesztikuláltam kezemmel, de a fiú nem is hallotta szavaim, csak állt ott a cikket bámulva lába előtt.
- És én még bíztam benned...! Tudhattam volna, hogy csak egy ugyanolyan pénz hajhász kis senki vagy, mint a többi! - levegő után kapott. Szemeimbe könnyek szöktek, próbáltam szóhoz jutni, de nem hagyta.
- Harry, hagyd, hogy megmagyarázza! - hallottam mögülem Ed erélyes hangját, mely most dühösnek tűnt. Ő tudott mindent, reméltem, hat majd Harry-re. Kétségbe estem, szemeim egyre jobban szúrták feltörni készülő könnyeim.
- Te is dugtad mi? Gratulálok, hülye kurva! Ezt sosem bocsájtom meg neked! Megölöm azt a szemetet! - rohant ki konyhából hangosan bevágva maga mögött a bejárati ajtót, utána indultam volna, de Ed megakadályozott. Erőtlenül rogytam a földre, az üresség megállíthatatlan folyamként öntötte el testem minden egyes porcikáját. Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Dühös voltam, kétségbeesett, szomorú és zavarodott.
- Nem sül le a pofádról a bőr? - hallottam Zayn hangját, lassan felé fordultam, de már késő volt, szemeimből megállíthatatlanul záporoztak a könnyek.
- Zayn, a srác a képen meleg! És el kell mondjam, Amy egyik legjobb barátja már több, mint 10 éve - suttogta a még mindig mögöttem toporgó vöröske.
- Istenem Harry... - nyögte Zayn, csak ekkor vettem észre az ajtóban toporgó fiúkat, akik alig a végét csíphették el a veszekedésnek.
- Utána kell mennem! - már-már sikítottam, nem akartam elveszteni, agyam szinte kikapcsolt, ahogy rohantam az ajtóhoz.
- Minnél előbb! Meg fogja keresni a srácot! És annak nem lesz jó vége! - indultak utánam a fiúk.
Kocsiba ülve aggódtam Cameron miatt és Harry miatt is. Láttam, mennyire mérges, azt a tekintetet amíg élek, nem fogom elfelejteni. Lenyeltem egy újabb zokogást és elszántam magam. Imádkoztam,  hogy még éppen időben érkezzünk.
Megálltunk az árvaház parkolójában, melyben Harry Range Rovere szabálytalanul parkolt keresztbe. Másodpercekkel később ő is előkerült, a parkoló másik végében állt egy barna hajú sráccal. Kiugrottam a még mozgó autóból és feléjük rohantam. Cam az orrát szorongatta, tekintetéből sütött az értetlenség, mikor Harry ütésre emelte öklét, hihetetlen fájdalom járta át testem.
- Ne! - sikítottam, olyan hangosan, hogy mindketten felém fordultak, még éppen időben vetettem magam Cam elé, így engem ért az ütés.
Arcomban úgy terjedt szét a fájdalom, mintha vérem szállította volna. Jobban fájt ez az egész helyzet, mint az ütés az arcomon. Kinyitva szemeim a földön találtam magam. Cameron fölém hajolt és valamit kiabált, orra még mindig vérzett. Segített felülni, bár nem tudtam, hogy kerültem földre. Harry-t hárman fogták le, bár már nem ellenkezett, olyan tekintettel bámult rám, hogy szememből ismét záporozni kezdtek a könnyek. Dadogott valamit, de nem értettem, túlságosan zúgott fejem.
:.Harry.:

Kikerekedett szemmel bámultam az aszfalton heverő Amy-t, nem jutottam elég levegőhöz, mikor a fiúk lefogtak, eleinte vergődve próbáltam kiszabadulni és odajutni Amy-hez, minden haragom elillant.
- Én.. nem... nem akartam... én... - dörmögtem, miközben a fiúk a kocsihoz taszigáltak, nem tudtam levenni szemem barátnőm arcáról.

2 megjegyzés:

  1. naon jól irsz,naon jó lett s tenyleg kicsit tenyleg borus a vege d ezek nelkul nem lenne izgalmas!:))) siess a kovivel!:D

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ^^ Nagyon aranyos vagy! hát csak neked csak itt elmondom még 2 fejezet és vége ;D Mindennél nagyobb öröm, hogy szakítassz időt a komizásra! Remélem a továbbiakban is megteszed ;)
    Puszil: Eliza xxx

    VálaszTörlés