2012. december 26., szerda

10.fejezet- A tűzijáték csak véletlen volt

Sziasztok!! Megérkezett a következő rész! Remélem, tetszeni fog Nektek! Szerintem ez a legédesebb rész az összes közül (Zsó). Kívánunk Nektek boldog új évet!
Következő rész nem lesz 10.-e előtt, ugyanis mindketten Magyarországon leszünk, ott pedig a barátainkkal leszünk, és nem írunk blogot. Viszont 10.-e után ezerrel folytatjuk!
Plusz Pati üzeni: Kommenteljetek sokat! Mindenki legalább ötöt. :D
Puszi: Pati és Zsó xxx
.:Amy:.

Annyira kicsíptem magam, amennyire csak tőlem kitelt, felvettem egy elég kihívó mélyen dekoltált blúzt és kisminkeltem magam. Vicces volt tudni, hogy Harry a mellettem lévő szobában készül a randinkra. Azt akartam, hogy ez egy mesés este legyen, ahogyan ő is. Nem mondta meg, hova fog vinni, pedig tudta, hogy én nagyon kíváncsi típus vagyok, tűkön ülve vártam már ezt az estét. Igazából amíg Barátommal lehetek, nem számít más. Utolsó simításokat elvégeztem magamon a tükörben és mosolyogva bólintottam. Ennyire még sosem voltam csinos. Kilépve az ajtón Harrybe botlottam, ő is kicsípte magát, innen is éreztem férfias illatát. Szeme fel le siklott testemen, mire fülig pirulva kezdtem el pásztázni a földet. Két hatalmas lépéssel átszelve a köztünk lévő távolságot szorosan elém állt. Ujjait állam alá csúsztatva jelezte, azt szeretné, hogy a nézzek szemébe. Engedelmesen belenéztem abba a gyönyörűen csillogó élénkzöld szempárba.
- Gyönyörű vagy! - Álmélkodott, s bár én nem így gondoltam, szavaitól mégis különlegesnek éreztem magam. Kitartotta kezét, mint a régi filmekben szokták és én mosolyogva karoltam bele, így vezetett kocsijáig. Amikor vele vagyok, hálát adok minden egyes percért és még az sem zavar, hogy csak jövőre tudok felvételezni, hiszen ha nem így alakult volna, nem találkoztam volna ezzel az 5 szeleburdi fiúval, akik legtöbbször az emberek idegeire mennek, de igazából nagyon kedves teremtések. Kocsija előtt megálltunk és ő előhúzott egy fekete selyemkendőt. Érdeklődve figyeltem, ahogy felém tartja. Kuncogva bólintottam engedélyt adva, hogy szememre kösse.
- Ez a nap egyre érdekesebb - haraptam ajkaimba, de ő csak megfogta a kezem és kuncogva beültetett a járműbe.
Hosszú percekig csendben autóztunk, néha éreztem magamon Harry pillantását, s egyre kíváncsibb lettem, hova tartunk. Percek múlva megálltunk és barátom kinyitotta nekem az ajtót, derekamnál fogva kiemelt a kocsiból, ám mielőtt letett volna, nevetve megforgatott.
-Hol vagyunk? - érdeklődtem még mindig Harry karját markolászva, nem akartam elesni. Hallottam a szelet, ahogy táncol a fák lombjai között, a frissen nyírt fű kellemes illata orromba kúszott. Nagyokat szippantottam a kora esti levegőből, kiélvezve minden egyes pillanatot. Megálltunk és én már nem bírtam ki, le akartam venni a kendőt, de barátom megelőzött, egyszerű mozdulatokkal megszabadított visszaadva látásom.
- Tádám - Mondta halkan. Lassan kinyitottam szemeim, a Londoni Hyde parkban voltunk, gyertyákkal volt teletéve a domboldal, ahol egy kis lepedő volt lerakva a földre.
- Tudom, hogy nem egy luxus étterem - Húzta el a száját, én nem tudtam betelni a látvánnyal, kuncogni kezdtem - Elmehetünk egy étterembe ha.. - Ajkaimmal belé folytottam a szót.
- Én nem azért szeretlek, mert sok pénzed van! Harry, pontosan tudtad, mivel tudsz engem levenni a lábamról! - Kémleltem mosolyogva a gyertyákat. Ennél kedvesebbet még senki sem tett értem, szinte nem is akartam elhinni, hogy ez velem történik meg. Egy gyönyörű álom, melyből nem szeretnék felébredni. A fodrozódó víz visszatükrözte a gyertyák halovány lángját, mely ettől mesés hangulatot kapott. Kézen fogva odavezetett a plédre és letelepedtünk. Szinte a semmiből előhúzott egy piknikes kosarat és csintalan mosollyal nézett rám.
- Csak nem te készítetted? - Túrtam bele a rengeteg ételt rejtő kosárkába előhúzva egy rendkívül ínycsiklandozó muffint.
- Hát... volt némi segítségem - Kacsintott. - De azt, amit most a kezedben tartasz, egyedül csináltam - Mosolyodott el melegen.
- Nem tehetek róla, hogy vonzanak a dolgok, amiket csinálsz- Bújtam karjaiba nevetve.
Rengeteget beszélgettünk, ettünk, nevettünk, ahogy ez lenni szokott, minden tökéletes volt, nem is vártam, hogy lehet ennél jobb is, de ő mindig tudja magát überelni. Ahogy fellőtték az első színes tűzijátékot, melyre tökéletes rálátásunk volt, felnéztem rá.
- Hogy tudtad ezt ilyen tökéletesen összehozni? - Magabiztosan magához ölelt és megcsókolta nyakam, amibe egész testem bele remegett. Mintha áram ütés csapott volna meg minden egyes csókja nyomán. Halk, elégedett nyögés hagyta el a számat, ahogy beletúrtam hajába.  Felemelte fejét, szeme vágytól csillogott, ajkaimra tapasztotta övét, ebben a csókban minden benne volt a vágytól kezdve a szerelemig, éreztem, mennyire hiányoztam már neki, és csak a levegő hiány választott el minket egymástól. Mélyen szemeimbe nézett.
- A tűzijáték csak véletlen volt - Nyögte ki mire mindketten nevetésben törtünk ki, felpattant magával húzva engem is. Kézen fogva indultunk tovább, nevetve kocogtunk le a domb tetejéről. Nem akartam, hogy vége legyen még ennek az éjszakának, lassan megborzongtam; a blúzom nem ezekre a hideg éjszakákra tervezték. Harry megállt és dzsekijét vállamra terítette. Halkan elmormoltam egy köszönömöt, mire ő csak lágyan elmosolyodott.
- Jöhet a következő meglepetés? - Húzott a park egyik járdájára.
- Már kíváncsian várom! - Szorítottam meg kezét. Beszívtam dzsekiéből áradó finom illatát, sosem tudtam volna betelni ezzel az illattal. Intett egyet, mire a semmiből egy lovaskocsi tűnt fel, a kocsis barátként üdvözölte Harry-t, nevetve ingattam a fejem, ahogy felpattantam mellé. Csendben mosolyogva ügettünk át az egész parkon, élveztem a szellő kellemes simogatását arcomon, barátom illatát és testének melegét, mely lelkemig hatolt. Átölelve simogatta karom, ahogy lassan ringatott minket a lovak patáinak egyenletes csattogása.
- Szeretlek... - Suttogta fülembe halkan alig hallhatón, mintha nem is nekem, hanem a lelkemnek szólna. Szemeimben könnyek gyűltek és utat törtek maguknak végig az arcomon.
- Én is Harry, nem tudom mivel érdemeltelek ki, de nagyon szeretlek! - Csókoltam meg magamhoz húzva.
Ezek után már minden jött egymás után. Hazamentünk, és el sem engedve egymás ajkát egyenesen a hálószobába vezetett. Tudtam,nem fogom megbánni, ami most jön, ha akartam volna sem tudtam volna. Forró csókokat lehelve ajkaimra szabadított meg egyetlen rántással blúzomtól, felfedve a Kittitől kapott csipkés ruhadarabot. Remegő kezekkel gomboltam ki minden egyes gombot ingén. Nem bírtam többé parancsolni magamnak, akárhogy próbálkoztam, olyanokat tettem, amit mással, máskor biztos, hogy nem lettem volna hajlandó.  Hörögve szabadított meg utolsó ruhadarabjaimról is, és én is hasonló hévvel tettem ezt az övéivel. Imádom, ahogy csókol, de most teljesen más volt... Mintha a mennyekben sétálnék a hatalmas, hófehér felhőkön és nem tudnék onnan leesni, soha. Hasonlított az első csókunkhoz, legalábbis úgy éreztem magam. Éreztem, ahogy a fejembe szökik a vér, a szívem pedig egyre hevesebben kezdett verni, és csak csókolóztunk perceken keresztül. Az ajkai puhák voltak, és minden rezzenésünk teljesen összehangolódott. Megérintette az arcomat, biztos vagyok benne, hogy észrevette, milyen forró a bőröm, de az ő keze jéghideg volt. Zavaromban elkaptam az ajkaimat és megfogtam a kezét. Hirtelen nem tudtam, miért tettem ezt, így gyorsan az ölébe ültem. Szembe kerültem vele, ő pedig a derekamra fonta a karjait és magához húzott.
- Szeretlek! - súgta bele az éjszakába. Elmosolyodtam, hátrasimítottam a haját, majd átöleltem.
- Én is!- Súgtam rekedtes hangon, csókokkal borította be arcom, nyakam, vállaim egyenesen lefelé haladva mellemhez. Most először ért hozzám így férfi, de nem voltam zavarban.
Nem, ha Harry-ről van szó, szerettem és megbíztam benne, tudtam nem fog bántani...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése