11. fejezet - Buli

Sziasztok!! Meg is hoztuk a 11. fejezetet!!! Mindenkinek meg szeretnénk köszönni a 13(!!!!) rendszeres olvasót, a több, mint 3.200 oldalmegjelenítést, a komikat és a pipákat! Nagyon-nagyon sokat jelentenek! Reméljük, tetszeni fog Nektek ez a fejezet is.
Puszi: Pati és Zsó ××         

:.Harry.:

Egy hatalmas sikítás rángatott ki kellemes kis álomvilágomból, rég nem aludtam ilyen jót, a tudat, hogy Amy ott fekszek mellettem leírhatatlan nyugalmat adott, visszagondolva az éjszakára tökéletes volt, ahogy faltuk egymás minden egyes porcikáját, még mindig beleborzongok az emlékekbe. Ki akart ugrani a szívem a helyéről, nem tesznek jót neki ezek a reggeli ébresztők, mostanság rengeteg stresszben van részem-részünk az új album miatt, már nagyon várom a rajongók véleményét és itt van az újdonsült barátnőm is, az a rengeteg rádiós szereplésre való felkérés, a tv, a sajtó. Napom nagy része aggódással és idegességgel telik ezek miatt, mindet lemondom, nem akarom ezzel stresszelni őt, de mindennek ellenére mégis én érzem magam a világ legboldogabb emberének. Minden erőmet összegyűjtve ültem fel barátnőm ágyában, de a látvány, ami fogadott kicsit sem tetszett. Amy az ágy végében ácsorgott anyaszült meztelenül, ajkai még mindig el voltak nyílva az előbb hallatott sikítástól,  kezeivel próbálta menteni, ami menthető, takargatta formás idomait. Barna őzike szemei most ijedten meredtek az ajtó irányába, ahol az én kedves Niall barátom állt, akit jelen pillanatban seggbe tudtam volna rúgni. Bambán lesett állal bámulta barátnőm meztelen testét. Pulzusom az egekbe szökött, és a leggyorsabban kezem közé akadt tárgyat hozzá vágtam, legnagyobb szerencséjére ez csupán csak egy párna volt, de ez bőven elég volt ahhoz,  hogy kizökkenjen és ne bámulja úgy Amandát, mintha muszáj lenne. Kipattantam az ágyból és tarkón fogva a nálam jóval kisebb szőke kis ördögöt a nappaliba toloncoltam bevágva mögöttünk az ajtót. Fájdalmasan felszisszent, ahogy magam felé fordítottam.

-Normális vagy?! Nálad kopogni luxus? Te... - Elborította agyamat a köd, legszívesebben belevertem volna a fejét a konyhapultba. Mint egy kutya, behúzott füllel és farokkal kezdett hátrálni, csakhogy én nem eresztettem egészen addig, amíg Zayn meg nem ragadta karom és nem rántott rajtam egy akkorát, hogy majdnem eltanyáltam a nappali padlóján. Ekkor vettem csak észre a kisebb tömeget, akik ott ácsorogtak: Louis, aki eltakarta Elenor szemét, Perrie, aki flegmán nézett rám, Liam és Danielle, akik feszengve tekintettek hol rám, hol Niall-re. Zayn még mindig olyan szorosan fogta csuklómat, hogy aggódtam, leáll a vérkeringés az ujjaimban, kávébarna szemei villámokat szórtak, ahogy az ajtó felé lökött.

- Mi a franc bajod van?- értetlenkedtem.

- Csupán annyi kedves barátom, hogy nem az a legkedvesebb vasárnap délelőtti programunk, hogy a te meztelen seggedet nézessük a barátnőinkkel!- Ekkor koppant, hogy anyaszült meztelenül ácsorgok már jó pár perce a hét fős kis társaság előtt, ami engem cseppet sem zavart, de a fiúknak nem igen tetszett. 

:.Amy.:

Magamra kaptam az első ruhát, amit találtam a szekrényemben, vérvörös arccal öltözködtem, Harry előtt nem voltam szégyenlős, de Niall egy teljesen más tészta volt. Hallottam mindent, ami kint történt, ezért próbáltam meg minnél jobban sietni; felkaptam a kedvenc pokrócom és hangtalanul barátom  mögé osonva derekára kötöttem, a művelet végére már mindenki engem nézett, de miután megérkeztem, sokan a konyhába száműzték magukat jelezve, ők nem kérnek ebből a balhéból. Romantikusabb reggelt is el tudtam volna képzelni, de semmi sem mehet simán vele, nem bántam még az ilyen kalandokat sem. Zayn hálásan pislantott rám Perrie oldalához lépve őt mulattatta az esemény, csak mosolyogva, egyetlen kézmozdulattal üdvözölt, és én is viszonoztam a gesztusát. Niall nem nézett a szemembe, csak a földet pásztázta, láttam rajta, hogy nem fog tudni egy épkézláb mondattal sem előrukkolni.

-Sajnálom Niall! - Öleltem meg bűnbánóan, mire a szobában szinte megfagyott a levegő. Miután elengedtem, mindketten értetlenül meredtek rám, Harry egyenesen felháborodva. - Niall kopogott, nem is egyszer, az már a mi hibánk, hogy nem voltunk képesek észhez térni! - Hordtam le barátom, aki csak egy furcsa mosoly kíséretében kifújta a levegőt. Niall minél előbb elhagyta a szobát és csatlakozott a konyhában reggeliző tömeghez.

-Hát én meg nem tudlak érteni, ő kukkol és te kérsz bocsánatot. - Fonta keresztbe karját kidolgozott mellkasa előtt, hirtelen nem tudtam levenni szemem testéről, külön erőfeszítésbe telt, hogy szemébe nézzek. Közelebb léptem hozzá és átöleltem apró puszit nyomva madár alakú tetoválására. Hatalmas sóhajtás tört elő belőle, melyet csak egy mosollyal nyugtáztam.

-Ha ezt folytatod, muszáj leszek ott folytatni, ahol abbahagytuk tegnap! - Ölelt át belesuttogva hajamba. Végigfutott a gerincemen az a már jól ismert bizsergés.

-Én nem akarok semmit megzavarni vagy ilyesmi, de nem véletlenül akartunk titeket felkelteni - Mutatott a konyha felé Liam. 

-Ha lesz két szabadnapunk ígérd meg, hogy a házamban töltjük! - Morgolódott Harry a konyha felé húzva, tőlem csak egy bólintásra tellett. Nem is mertem belegondolni, hogy ha ez a ház ilyen kupis volt, akkor Harry-é hogy nézhet ki. A konyhába érve letelepedtünk a beszélgető tömeghez, Danielle elénk rakott egy-egy bögre teát mondva: Muszáj megkóstolnunk az ő különleges gyógyteáját. Kicsit feszélyezve éreztem magam az előbbi jelenet miatt, de a többiek mintha már el is felejtették volna. 

-Akkor gyerekek, kiket hívjunk meg a buliba? - Kérdezte Zayn, egy kék tollat kocogtatva az előtte heverő jegyzet füzeten.

-Buli? - Kérdezett vissza Harry, mint aki nem érti a helyzetet.

-Partytime!! - Kiáltott Louis izgatottan, mire mindenki nevetni kezdett.

-Ünneplünk! - Mosolygott Niall lepacsizva Lou-val. Végül mind mosolyogva vetettük bele magunkat a buli előtti készülődésbe, Zayn és Perrie az embereket hívják meg, Louis és Elenor díszít, Liam és Danielle lesz a zene szolgáltató, Niall úgy döntött, meghívja az előző buliban megismert barátnőm, Holly-t, hogy ne neki kelljen egyedül foglalkoznia az italokkal, mi Harry-vel egy elég egyszerűnek tűnő tételt választottunk, az ételeket. Biztos voltam benne, hogy jó lesz a buli, hisz már most is fantasztikusan éreztem magam. Eleanor apró kézmozdulatokkal jelezte, hogy menjek ki vele a nappaliba, úgy, hogy más ne vegye észre kiosontunk. 

-Mit szólnál hozzá, ha sütnénk a fiúknak egy tortát? - Kérdezte suttogva.

-Ez egy fantasztikus ötlet! - lelkesedtem mosolyogva.