12. fejezet - Táncoljuk!

Sziasztok!! Itt a 12. rész. Sajnáljuk, hogy késve érkezett, mostantól igyekszünk időben hozni. Patrícia művésznő is megerőlteti magát az írással kapcsolatban. :D 

Ismét köszönjük a rengeteg látogatót (immár 3.800) és a 15(!!!) rendszeres olvasót! Elképesztőek vagytok, komolyan!

Bepötyöghettek egy-két komit, mert nagyon jó látni a visszajelzéseket!

Puszi: Pati és Zsó ×××

:.Amy.:

Amíg a fiúk megcsinálták a díszítést,  Elenor, Danielle, Perrie és én megcsináltuk a tortát. Perrie inkább csak állt és nézett minket, azt mondta ő nem szeret sütni, de készségesen segített a díszítésben. A torta tökéletes lett, pont amilyennek elképzeltük. Szerencsémre Chrissie néni is nagyon sokat segített, mikor felhívtam, mert semmi sem mehetett simán: az első tortának megégett a széle.

Még 15 óra az esemény bekövetkeztéig...

Este hétkor már minden készen várta a vendégeket, a fiúk túlbuzgón rohangáltak fel-alá a házban, élénken nevetgélek valamin, miközben én és Harry éppen az égősorokat raktuk fel, mely majd megvilágítja a szobát. A buli 8 órakor kezdődött hivatalosan, úgy véltük, még rengetek időnk van, a lányok nálam gyűltek össze felöltözni és sminkelni. Nem szerettem az ilyen cécókat, de nem tudtam nekik ellentmondani. Danielle felajánlotta, hogy kifest, amit én azonnal elfogadtam. Fél óra múlva már harci díszben méregettük magunkat a tükörben, sikerült elfogadható külsőt varázsolni nekem, amiért nagyon hálás voltam. Kint a bulizók halk moraját lehetett hallani és a zenét, melyet különböző előadók játszottak.

- Nos lányok, készen vagytok a “Nagy belépőnkre”? - Mosolygott Perrie gyönyörű vörös ruhájának szélét igazgatva. Még egyszer, utoljára meglestem magam a tükörben, boldog voltam, hogy megvettem azt a fehér ruhát, remek alkalom kínálkozott ma rá, hogy felvegyem. Egyenként kilépkedtünk a szobából; elől ment Perrie, aki egyből rátalált szerelmére a tömegben, mögötte Danielle testhez simuló kék ruháján lévő kövek meg-meg csillantak, ahogy átosont a nappalin a konyhában ácsorgó Liam-hez, mögötte Elenor, aki akár egy modell mosolyogva lépkedett 8 cm-es magassarkújában, hátán szív alakban kivágott narancssárga ruhát viselt. Minden szem ránk szegeződött, ahogy egyenként kivonultunk. Hátul én talán kilógtam a modell szépségű lányok sorából, de cseppet sem bántam, hiszen ha Harry így szeret, akkor feleslegesen törném magam. Hátulról elkapott egy izmos, teletetovált kéz, megforgatott és kit látnak szemeim, Ed pásztázott végig ajkain azzal a szokásos meleg mosollyal, melybe most egy leheletnyi huncutság is férkőzött.

- Muszáj lesz egyet táncolnom ezzel a bombázóval! - Nyomott két puszit arcomra üdvözlésképpen. Arcomba tódult minden vér, mellette még ha zavarban voltam, akkor is képes voltam normálisan viselkedni; ezt imádtam benne.

- Ezt bóknak veszem! - Mosolyogtam rá, most meglepően aprónak tűnt, hogy magassarkúban voltam, közel egy magasak voltunk a maga 174cm-jével. Két kart éreztem lazán derekam köré fonódni.

- Csak nem el akarod hódítani az én gyönyörűségem? - Csintalankodott Harry csókot nyomva arcomra. Meglepően kiöltözött, bár körbenézve inkább Ed volt alul öltözött. Mosolyogva üdvözölte egymást a két barát egy ölelés keretében.

- Gratulálok a második albumhoz, Harry! Csak nehogy a fejedbe szálljon a siker! - Nevetett fel a vöröske, majd felém kacsintva eltűnt a tömegben. Ekkor jutott eszembe a kezemben szorongatott ajándék, melyet még napokkal ezelőtt vettem barátomnak.

- Gratulálok - pirultam el mélyen, átadva neki az aprócska dobozt, mely a papír repülőt formázó nyakláncot rejtette. Mosolyogva nyitotta ki a dobozkát és elámulva emelte ki az ékszert.

- Na, tetszik? - kérdeztem arcát fürkészve.

- Elképesztően! Köszönöm! - tapasztotta ajkát az enyémre, nyelvét lassan végigsimított alsó ajkamon forró, erotikus táncba hívva nyelvem. Testemet elfogta az a megmásíthatatlan bizsergés, melyet Harry érintése okozott, karjaimmal selymes göndör tincseibe túrtam hagyva, hogy derekamra font kezével annyira  lecsökkentse a közöttünk lévő távot, amennyire csak lehet.

- Amy! - nevem hallatán megugrottam, elpirulva konstatáltam, hogy Perrie minket figyel - Nem akarom megszakítani... amit éppen az előbb csináltatok, de el kell kérem a barátnődet - fogott karon Harry-hez intézve szavait.

Még 14 óra...

Niall még a tortáról is megfeledkezett, annyira belemerült a Holly-val való csevegésbe, ami tőle igazán meglepő, elvégre mégis Niall-ről van szó. Ámuldozva bámulta mindenki a művünk és mi elégedetten konstatáltuk, hogy örömet szereztünk a fiúknak. A One Direction, Ed és Justin is megörvendeztetett minket egy-egy dallal, csodálva hallgattam végig minden egyes számot, nem hittem a fülemnek: egytől egyig igazán tehetségesek voltak. Élveztem, hogy új emberekkel ismerkedhetek meg és barátom készségesen bemutatott mindenkinek, meglepődtem amilyen kedves volt mindenki. Mindig más gondoskodott a jó hangulatról, bár ezt az idő elteltével az alkohol is megtette.

Még 12 óra...

Aki bírta még szusszal, az a parkettnek kialakított nappaliban táncikált, a többiek ülő helyet keresve maguknak bandukoltak ide-oda kezükben egy-egy poharat tartva. Késve ugyan, de Andy is megérkezett, átadta jókívánságait a fiúknak, majd leállt Liam-el és Danielle-el csevegni.

- Nem szeretnél leülni? - súgta fülembe barátom, vagyis inkább kiabálta a hangos zene miatt. Nemet intettem, meglepő módon még semmi bajom volt, bár most egy kortyot sem ittam, ami nem mondható el a társaság 90 százalékáról.

-Táncoljuk! - húztam Harry-t a táncparkettre, aki ugyan botladozva, de követett. A zene ritmusára kezdtünk el ide oda mozogni, mosolyogva karoltam át nyakát, meglepő módon minden One Direction tag követett minket barátnőik kíséretében. Louis felkapott egy, a dohányzó asztalon heverő mikrofont.

- Mindenkit... - ekkor vette csak észre, hogy fordítva fogja, mindenki nevetni kezdett, mire ő csak vállat vont és megfordítva a mikrofonját beszélni kezdett.

- És még nem is ittam olyan sokat! - kezdte mélyreható beszédét, megnevettetve mindenkit. - Nos, köszönjük mindenkinek, hogy eljöttek! - vette elő az inge zsebébe gyűrt papír lapot - Hatalmas köszönettel tartozunk a feleségeinknek, amiért lényegében mindent megszerveztek életképtelen férjeik helyett - forgatni kezdte a kezében tartott lapot, melyre, felteszem a köszöntőjét írta, majd lemondón háta mögé hajította azt - Ezek a nők... de ha már itt vagyunk, el kell mondanom Amy-nek, hogy Harry az enyém, meg se próbáld ellopni! Hát, mindenkinek jó bulit kívánok és alkoholban gazdag újévet, sok sok vodkával töltött húsvéti tojást és a többit! - hajolt meg színpadiasan, mire mindenki tapsikolni kezdett, én személy szerint Harry-re támaszkodva nevettem Louis őrült stílusán.

Még 10 óra...