Sziasztoook!! :D Meghoztuk a 13. fejezetet! Hogy telik az idő... Már itt tartunk.
Köszönjük a támogatást, reméljük, tetszeni fog a rész!! :D
Puszi: Pati és Zsó ×××
:.Amy.:
Kilépve a benti hőségből megcsapott a tél vasfoga, jeges szél süvített végig az udvaron, ahol egyedül didergett Zayn. Messziről kiszúrtam fekete alakját, ahogy a fal mellett gubbaszt, aggódva indultam el felé. Arcát halványan megvilágította a telefonjából áradó fény, kávébarna szemei furcsán csillogtak, ami megijesztett. Összehúzva Harry rám terített pulcsiját mellé léptem.
- Szia! - köszöntem félszegen lecsúszva mellé. - Jól vagy? - néztem rá tétován, mire ő csak megrázta a fejét.
- A szüleim írtak... gratuláltak... - motyogott hátrahajtva fejét. Ismertem ezt a kifejezést, nap mint nap láttam az árvaházban. Szörnyű volt nézni, tudtam, hiányoznak neki és nekik is ő. Már-már gyakorlott mozdulatokkal simítottam végig karját és mosolyogtam rá.
- Hiányoznak... Tudom - furcsán nézett rám, de elmosolyodott, amitől egyből jobb lett a hangulat - Nem tartod gáznak? Mégis csak 20 vagyok... - feküdt le a fagyos földre, felfelé fordítva tekintetét pásztázta a felettünk úszó ezer meg ezernyi gyönyörű fénypontot, amik felettünk akár apró lámpások borították be az eget, le-le táncolva tűntek el a horizonton.
- Nekem is hiányoznak! Amíg élsz, hiányozni fognak, ha nincsenek veled. Ez természetes és a többiek is érzik... csak makacsak bevallani - mondtam felnézve - Szeretném azt hinni, hogy fentről figyelnek és vigyáznak rám! Akármilyen gyerekes is ez... - leintett jelezve, egyáltalán nem tartja annak, megnyugtatott a tudat, hogy eltűnni látszik a felém érzett ellenszenve, örültem, hogy közel engedett magához, már amennyire Zayn Malik képes az ilyesmire.
- Meg fogunk fagyni, menjünk be! - mosolygott, majd felállva felhúzott a földről. Mikor elindultunk, Louis futott felénk.
Még 9 óra...
- Szerencsére itt vagytok! Akkor Niall hol a csudában van? - fogta lihegve térdét. Értetlenül néztünk egymásra, nem tudtam feldolgozni az információt.
- Niall eltűnt? - kérdeztem tétován, megerősítést várva.
- Már éjfél óta nem látta senki!
- Hagyd már Lou, Niall nagy fiú, tud magára vigyázni.. - rántotta meg a vállát Zayn, igaza volt, már nem gyerek, akárhová is ment, biztos jó okkal tette, nem aggódtunk.
Visszaballagtunk a házba, szerencsére sikerült megnyugtatnunk Lou-t, hogy ne legyen ideges; előkerül, ahogy mindig.
Még 8 óra...
Ismét a táncoló tömeg között kerestem Harry-t már hosszú percek óta. Olyan volt, mint akit elnyelt a föld. Végül Liam volt a nyomra vezető, aki az emeleti wc felé irányított.
Beérve barátom nevetve ücsörgött a kád szélén az eltűnt szőkeség hátát simogatva, aki meglehetősen kellemetlen hangokat kiadva magából hajolt éppen a wc fölé.
- Szia Amy! Vagy egy órán át kerestelek! - állt fel Harry odahajolva hozzám egy csókért. De legnagyobb meglepetésemre csók helyett csak egy hatalmas koccanást éreztem fejemen. Rögtön a fájó ponthoz kaptam, egész koponyám lüktetve üvöltött a fájdalomtól, lassan felnyitva szemem jöttem rá, mi történt, mivel barátom ugyan olyan pozícióban fogta fejét. Nem vette észre Niall kinyújtott lábát és szerencsésen összefejeltünk.
Még 5 óra...
Miután az utolsó vendég is hazament, nem törődve a lakás állapotával mindannyian lefeküdtünk ki-ki saját helyére, Harry pedig természetesen hozzám jött.
Még be sem értünk az ajtón de már rám vetette magát. Sosem láttam ennyire állatiasnak, ahogy ajkai nyakam finom bőréhez értek remegés futott végig testem minden egyes porcikáján. Kezeimmel erőtlenül túrtam selymes göndör tincsei köze, tőle várva támaszt. Ajkai felfelé vándoroltak, fülcimpámat óvatosan harapdálva hátráltunk az ágyhoz. Nyöszörögve élveztem, ahogy barátom az ágyra dönt, csípőjét az enyémhez dörgölve szorított az ágynak. Lábamat köré fonva csökkentettem a közöttünk lévő távot, mire torkából egy mély, elégedett morgás tört fel. Letornázva felsőjét az ágy közepére helyezett, mint prédáját leső vad kúszott utánam. Izgatott közelsége, ellenállhatatlan vágyat éreztem, mikor kibújtatott fehér ruhámból. Többet akartam belőle, az alkohol mámoros érzése csak fokozta vágyainkat, szenvtelenné tett, arra buzdított, hogy bármit megtegyek, amire eddig még csak gondolni sem mertem. Forró lehelete cirógatta melleim, telt ajkával egyre lejjebb haladva érzékeny testrészeim felé. Tehetetlenül nyöszörögtem ami láthatóan csak még jobban feltüzelte. Mély lélegzetet véve erőt vettem magamon és magam alá nyomtam Harry-t. Láthatóan meglepte e hirtelen változás, de ajkain a kaján mosoly, mely előhozta édes kis gödröcskéit egyből elárulta, nem bánja a hirtelen felbátorodásom. Ahogy kezeim alsónadrágjába csúsztattam, háta ívben megfeszült, éreztem mennyire kíván engem, ezt az éjszakát, a törődést, a vadságot. Lassan végighúztam ujjaim meredező férfiasságán, ajkait újabb elfojtott morgás hagyta el, ölébe véve ült fel, mire én csak kéjesen megnyaltam ajkaim. Smaragdzöld tekintete elhomályosodott a vágytól. Kezeit bugyimba csúsztatva simogatott, számat egy erőteljes nyögés hagyta el, elpirultam a gondolatra, hogy a szomszéd szobában meghallhatnak minket.
- Látod, nem csak te tudsz ilyet! - csókolta végig nyakamat, ízlelgette, aprón harapta és szívta megjelölve ezzel testem. Fejem akaratlanul is kissé balra fordítottam a jobb hozzáférés végett. Körömöm hátába mélyesztettem, mikor ismételten belém csúsztatta ujjait, ezzel leírhatatlan örömöt okozva testemnek. Ahogy a domború izmok mozogtak kezem alatt, testem ismét görcsbe rándult, tudta, ahogy én is, egyikünk sem bírja már sokáig.
- Harry! - nyögdécseltem kábán hagyva, hogy már-már letépje útjába kerülő fehérneműm. A vágy és a szenvedély semmilyen más gondolatnak nem adott teret, mikor Harry teste összeolvadt enyémmel, úgy éreztem, most már semmi sem választhat el minket. Mekkorát tévedtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése